Bossi blogja

15. fejezet. Újság cikk. Eugén már egyre fáradtabb, és állandó felügyelet alatt van. Egy fiatal nővérke vigyázz, az idős grófra. Öltözködésben, a sétánál, segít a nővérke. Már annyira megszokta a mankót, hogy már táncolni is mer vele. Joachim, szól a nővérnek, hogy leszalad a kávézóba, és mindjárt jön. Nővér ezt fejbólintással jelzi, hogy értette. Már 1862 - t írunk. Csendes verőfényes nap van. Ifjú gróf egy kávézó teraszán üldögél, lassan kortyolgatja a most kihozott forró feketét, és a napi lapot olvassa. A napi lap sok érdekességet ír a világról. Az egyik cikken fennakad a szeme. Nem hisz a szemnek, és újra elolvasta, hogy Kínában már feltalálták, és már gyártják a kerekesszéket. A cikk még kézzel rajzolt képet is van. Joachim int a pincérnek, elkéri az újságot, fizet, és rohan a műhelybe, ahol János dolgozik. Benyit, de nem lát senkit. Kiabál: Jááááános, merre van! Válasz nem érkezik. Joachim türelmetlen, fel-alá járkál. Még egyszer kiabál: Jáááááános! János a mű...

Mély érzések keringenek bennem, érzések, Hozzád vezetnek. Szívedhez szólnak, és kimondják mikor Téged hívlak. Kimondják a legszebb szót, hogy szeretlek.

Látom Őt. Nézem sugárzó égszínkék szemét. Érzem kedves mosolyát. Érzem teste kellemes melegét. Orcája ragyogását csodálom. Ő nékem egy elérhetetlen, szép gyönyörű álom.

Mező mellett sétáltunk. Fák lombjai földig hajoltak utat adnak a feltámadó szélnek. Fáztunk. Egymáshoz bújtunk. Testem átvette a tested melegét, így töltöttük el az erdő szélén az estét.

Téged érinteni, füledbe szerelmes dalt dúdolni. Szeretettel Hozzád bújni. Kezed lágy tapintását érezni. Egy felemelő érzés.

Kezek, mely segítenek e finom selymes kezek. Kezek, mely szeretnek e finom selymes kezek. Kezek, mely lágyan Hozzád érnek, e finom selymes kezek. Kezek, mely szeretettel átölelnek e finom, selymes női kezek.

14. fejezet. Karola. Reggel Édesapától hangos az épület, Eugén nagyon mérges. Szídd most mindenkit. Nem mernek a közeléhez menni, félnek tőle. Tudják, ha ideges, akkor mindent tör, őrjöng, és senki nem áll meg a lába előtt. Valaki csak veszi a bátorságot, és bekopog az ajtón. Egy erős üvöltő hang hallatszik a szobából. - Ki az? - Csak, én, csak én Édesapa. Bemehetek? - Te, lányom bejöhetsz. Karola benyit, és látja, hogy Édesapja az ágy végénél áll, és próbálja felvenni a mankót. - Várjon, majd segítek. - Köszönöm, Karola. - Miért jöttél? - Csak úgy, gondoltam, hogy ha megnézem Édesapánkat, akkor jobb lesz egy kicsit a kedve. - Ne beszélj félre, azt nem szeretem, mond hát, miért jöttél. - Előbb üljünk le, jó. Leültek a fotelokba, és Karola elmeséli, hogy Édesapának már nem többé művégtagja - azaz műlába -, János nem tud készíteni másikat, így mankóval kell járnia. - Tudtam, hogy miért ver engem az … - Édesapánk, kérem, ne folytassa, hisz ő nem tehet róla, higgye ...

Lágy, kedves hangoddal ébressz fel. Ébressz, hogy lássak egy csodálatos teremtést, egy kellemes Nőt. Téged. Nekem engedted, amit másnak nem lehetett. Érinthettem bársonyos testedet, s így jobban megismerhettelek. Szeretem a tiszta dúdoló hangod, és azt, amit Tőled kapok

13. fejezet. Nemes hazugság. Joachim, megkérte Jánost, hogy legyen szíves megoldani a láb sérülését. János forgatta a lábat, nézte, hogy lehetne megoldani a problémát, de sehogy nem talált á a megoldásra. - Mi a baj János? - Csak annyi, hogy úgy repedt meg, hosszába, és ha jól látom, fiatalúr, hogy itt a fa csomós, (mutat rá egy pontra), amit akkor nem vettünk észre. Így ezt már nem igen lehet megjavítani, úgy ahogy Ön szeretné. - Látom, látom, de ezt hogy mondom be Édesapának, hogy nem tudja megjavítani a lábát, János. Az ügyes kezű mester megvakarja a fejét, megpödri a bajuszát, kötényét megigazítja, és e szavakat mondja: - Fiatal úr, ez nehéz lesz. - Nehéz, de még milyen nehéz, mit kellene mondani, hogy megnyugodjon, hogy újból mankóval, és tolószékkel tud csak menni. - Van egy ötletem, ha elfogadja tőlem. - Mondja, csak szívesen hallgatom Önt. - Mondja, azt fiatalúr, hogy amiből készült Édesapa lába, ez egy különleges fa, és e fát külhonból kell idehozatni, ami, mi...

Messziről érzem tested minden rezzenését. Csodálatos, sima bőröd zizzenését. Imádni való vagy! Tudom, hogy most mosolyogsz, mikor e sorokat olvasod. Imádlak, mert érezlek. Imádlak, mert szinte Veled együtt élek.

Érezd, amit érezned kell. Fogd, és formáld e testet. Lásd benne a szépségét. Nézd az orcája minden rezzenését, mimikáját, és értékét. Nézd, mert érdemes. Nézd, mert e Nő Értékes.

14. fejezet. Karola. Reggel Édesapától hangos az épület, Eugén nagyon mérges. Szídd most mindenkit. Nem mernek a közeléhez menni, félnek tőle. Tudják, ha ideges, akkor mindent tör, őrjöng, és senki nem áll meg a lába előtt. Valaki csak veszi a bátorságot, és bekopog az ajtón. Egy erős üvöltő hang hallatszik a szobából. - Ki az? - Csak, én, csak én Édesapa. Bemehetek? - Te, lányom bejöhetsz. Karola benyit, és látja, hogy Édesapja az ágy végénél áll, és próbálja felvenni a mankót. - Várjon, majd segítek. - Köszönöm, Karola. - Miért jöttél? - Csak úgy, gondoltam, hogy ha megnézem Édesapánkat, akkor jobb lesz egy kicsit a kedve. - Ne beszélj félre, azt nem szeretem, mond hát, miért jöttél. - Előbb üljünk le, jó. Leültek a fotelokba, és Karola elmeséli, hogy Édesapának már nem többé művégtagja - azaz műlába -, János nem tud készíteni másikat, így mankóval kell járnia. - Tudtam, hogy miért ver engem az … - Édesapánk, kérem, ne folytassa, hisz ő nem tehet róla, higgye ...

12. fejezet. Másnap. Reggel leánya korán nyitott be Édesapja szobájába. Elhúzta a függönyöket az ablakoknál. Ekkor látta, hogy a lába a sarokba fekszik a földön. Felemelte, és észrevette, hogy megreped. Gyorsan sietett testvéréhez, és mutatta meg a lábat. Joachim, ügyet sem vetett rá. Éppen egy rajzzal volt elfoglalva. Karola megrázza bátya kezét. - Mit csinálsz? Látod, hogy rajzolok, most miattad elrontottam, kezdhetem újra az egészet. - Bocsánat. - szólt Karola. - Nincs bocsánat. Amikor rajzolok, akkor nem piszkálj, mert úgy járok, mint most. Különben mi van? - Édesapánk, lába! - Mi van vele? Tökéletesen működik. János ügyes ember jól megoldotta az elképzelésemet. Megvan, az újabb, ez már tökéletesebb, mint az előző, most adtam át a rajzott Jánosnak, hogy készítse el. - Mond, figyelsz rám. Itt van a kezemben, nézd meg, hogy milyen. Evvel átadja, a lábat, Karola a testvérének. Joachim megnézi, és látja, hogy tényleg repedt, ezt még meg lehet javítan...