Bossi blogja

Közeleg, igen közeleg az, az Ünnep, amit Kedvelünk. A szeretett ünnepe. Szeretett ünnepe, amikor a Család egy asztalnál van. Amikor együtt fogyasztják el békében, békességben, meghittségben azt, az ételt, amit már előre elkészítettek. Este, mikor ünnepelünk, gondoljunk azokra is, akik már nem lehetnek köztünk. Hisz, nélkülük MI sem léteznénk. Remélem, hogy e szent estén TI, is így gondoljátok. Szeretetet nem csak adni, hanem kapni is lehet. Mi, már ezt megkaptuk, és gyermekeinknek ismerőseinknek, barátainknak átadjuk. Ezt, Tőlük tanultuk. Kívánok Minden Olvasóimnak, s akik még bennem hisznek Békés, Meghitt Ünnepet. A szeretett jegyében. Buda-Tétény. 2014-12-22

Ünnep a gyermekeknek. Ünnep a felnőttnek. Ünnep Mindenkinek. Ajándékok a Szeretteinknek. Boldogság a Szülőknek, hogy A Család Békében, Boldogságban Együtt Ünnepelhet. Karácsonykor. Buda-Tétény. 2014-12-20

December van, sötétség. Nincs hó, pedig a gyermek ezt várja. Hó, amely csillogó, selymes, és olvadó. Hisz jön nem sokára a kedves Télapó. Nincs hó. Nem csúszik a szán. Majd ha lesz hó, csillogó, és jön a rég várt Télapó. Hossz a gyermeknek ajándékot. Szép csomagban, sok finomságot. S, sok-sok szeretettet. Mert ez kell a csöpp kis szívnek

Szép esténk volt. Hold csodálatosan ragyogott. Víz tükre teljesen sima volt. S, Te csak egy szót mondtál. Válaszomra fejbólintással reagáltál. Hagytad, hogy vezesselek. Egy csodás, szép, meghitt Világba vigyelek. Ami történt az jó volt nekünk. Picit visszagondolva, múltban is megtettük. Rég volt. De most ezt játszottuk.                                                                                                                    Szeretlek

Este volt, késő este. Sötét, és fújt a szél. Messze fényt láttam. Fény melegséget hozott. Kicsi ház messze volt. Igyekeztem, hogy oda érjek. Már láttam bent a melegséget, hisz ott voltál, s kérő szóra behívtál. Nekem, bent meleget adtál. Tiszta szemedből szeretett fénye jött. Finom, gyengéd ölelésed meggyőzött, hogy maradjak éjszakára. S, adjak Néked szeretett nem sokára. Forró tested tüzes volt, és kívántad a szerelmet minél előbb.

Álmodtam egy Emberről. Álmodtam egy igaz szerető Nőről. Szép, és fiatal volt. Izgalmas, és érdekes volt. Szerelme, csodás. Pillantása, feloldódás. Mikor felébredtem a Nő már nem volt mellettem. Hívtam, és visszajött. S, az álmot megismételtük.

Könnyek                                                                  Sírsz még? Hiába sírsz. Könnyeket nem pótolja semmi. Finom cseppek, és mosoly az orcádon. Könnyeidet törüld le, hisz itt vagyok melletted, szeretettel ölellek. Hisz, most itt vagyok. Ki tudja, hogy holnap merre bandukolók. Merre visz, majd az utam. Figyelj, tudom, hogy milyen volt a múltam. Most már megváltoztam. Szerelmet előbbre hoztam. Hisz, rájöttem, hogy hiányzol nekem. Sírsz!                      Most már jó, hisz könnyeid örömet jelentenek, s Téged velük együtt szeretlek

Messziről megláttak. Felém jössz. Megállsz, majd köszönsz. Kezem a hajad alá teszem, finom felemelem, majd köszöntelek Kedvesem. Gyönyörű szemeid mosolyognak reám, csókra nyitod a szád. Szemed behunyod, csókod így fogadod. Selymes bőröd hozzá simul, orcád kivirul. Nem messze mentünk, csak a szomszédba, s ott tettük fel kapcsolatunkat a csúcsra. Szeretlek  

Kegyed ott áll a Tenger szélén. Víztükre visszaveri a Hold fényét. Hullámos, hosszú haja tükrözik a Tengerben. Kegyed áll, és valakire vár. Csend van. Tengerpartján a homok is sima. Látszik a távolról jövő Férfi lábnyoma. Csendes hullámok a Férfi lábnyomát nem érik el soha. Közeledik Önhöz lassan, s halkan, hogy meg ne hallja Senki sem, hogy Kegyedhez megy szerelmesen. Ruháját szép lassan leveti, s így mennek a Tengerbe úszni. Élvezik a lágy simogató habokat, látja a Hold az örömteli arcokat. Míg a vízben úsznak jobban fénylik. Mikor kijönnek, akkor fénye halványodik. Majd, egy sötét felhő mögé bújik, mert látja, hogy szerelmük fokozódik. Egyre jobban fokozódik. Mikor vágyuk teljesül, útjuk elválik. Kegyed ott fekszik a Tenger szélén, Csendes, simogató hullámok, mossa a selymes, finom testét, és így várja a                                   ...

Karod az ég felé nyújtod, és így kiabálod. Ez, nem vagyok. Testedet lágy szellő simogassa. Eső cseppje arcodra esik. Felhők közt kérdi egy hang: Ha, nem Te vagy, akkor ki vagy? Egy szerelmes lény a Földön. Szerelmes egy csodálatos Leányba. Kinek finomsága, szeme csillogása, bőre selymes csillogása, szeme fényessége, szerelemtől éhes lénye vonz engem. Akkor mire vársz? Kérdi a hang. Leld meg, és add át szerelmedet. Add át a tiszta szép szerelmedet, és élvezzétek az Életet, amíg lehet. Mert a szerelem gyorsan elmúlik, s a lángja hamar parázzsá válik.

3.  fejezet. Reggel van. Már túl vagyunk a reggelin, s azon gondolkodom, hogy Hófehérkével mikor, és hol találkozzak. Nem sok időm volt erre, mert jött Kossuth, és azt mondta, hogy ha már itt vagyok, mossam fel a folyosót, de ne a felmosó fával, hanem úgy, mint régen a kaszárnyákat. Kérdően néztem rá. -         Én? -         Igen, Te, mert alkalmas vagy rá. -         Tímár, Picasso, soroltam a többiek nevét, Ők miért nem mossák fel a folyosót? -         Ne, vitáz Velem, Te mosód fel, és kész. Így döntöttem. (Azt, tudtam, hogy Kossuthtal vitázni nem szabad, mert Vezető, s mindenki elfogadja azt, amit mond. Ő, komoly Ember, de akkor hogy került ide, ennyi tudással, és rálátással a dolgokra. Nem értem, no nem is az én dolgom megítélni.) -         Nem tudom, hogy ...

2. fejezet.   Kicsit korábban ébredtem, mint a többiek. Még mindenki aludt. Horkoláson, és a szuszogáson más nem hallatszott a szobában. Így, volt idő visszaemlékezni, az elmúlt hónapokra. Szomszéd szobából éles visító hangot halottam. Átmenni nem tudtam, mert az ágyam ráccsal volt körbe véve. Hisz itt vannak a kulcsok, ezekek ki tudom nyitni a rácsot, és akkor szabad vagyok. (Gondoltam magamban) Körbenéztem, de sehol se találtam lakatot. Fogtam a fejem, és nem tudtam, hogy mitévő legyek. Gondolkodni próbáltam. Még egyszer körbenéztem, de lakat sehol. Ültem, kissé idegesen az ágyon. Eszembe jutott, hisz azért nincs lakat, mert nem mentem el érte. Így kezem előre nyújtottam, lábamat kissé behajlítva, nyomtam a kuplungot, és a gázpedált. Számmal utánoztam a motor hangát. Elindultam, hogy megvegyem a lakatott. Félúton jártam, mikor lépéseket, és csörömpölést, zajt halottam a távolból. Arra emlékeztetet, hogy hozzák az ételt. Leállítottam a járgányomat. V...