Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 4, 2011

Üres, de miért?

Tette fel a kérdést a fiatal férj, a Asszonyának. Miért üres a lábas? Amikor még elmentem, akkor még félig tele volt. Most meg üres, ki járt itt! Ki volt az, aki megette az ebédem! Ki! Felelj Asszony, mert eljár a kezem. Asszony csak húzta be a nyakát, mikor a férj feléje közeledet. Majd, szóhoz jutott, és így felelt. Üres, akkor üres, és mi van, ha a lábas nincsen tele. Megromlott, a leves, azt már nem adom oda szeretett férjemnek, hogy beteg legyen. Hát, akkor hol van a leves, Asszony! Megették az állatok, a macskád, és a kutyád, Ember. Ember kiment, rá nézett az állataira, megkérdezte tőlük. Jó volt? Macska kedvesen nyávogott, kutya illedelmesen ugatott gazdájára, majd visszament Asszonyához, és emigyen szólt neki. Szerencséd van Asszony!

Császár

Császár! Sokan így hívnak, és hívtak. Mindig fénybe voltál, be kell vallani Flóri, hogy Te voltál a jó, a kiváló! Nem feledjük, hogy még a Törö is jó volt! Aranylabda még is a Tied Flóri. Az egy elismerés, egy kedves emlék. Most viszed magaddal a technikát, jó, és szép játékot, és a sok Földi szeretetett. Ott fent is légy technikás, szedd össze a CSAPATOT, és ott is győzzetek, mert MI itt lent a földön szurkolunk Nektek. Szeretünk, mindig Flóri! Emlékünkben élsz, és élni fogsz Flóri! Nyugodj békében!