Bossi blogja

Felénk most hűvös napok járnak már. Hol van az a nyár! mikor még fiatal voltál. Merész, és csintalan, és jó zenész. Csak úgy mentél buliba, akkor nem számitott az óra. Hajtottad a kalandokat. Fgyelemmel kísérted a szép lányokat. Hol van az a nyár? ’Istenem rég volt már. Most csak az emlékek élnek, s Te az unokádnak mesélhetsz. Most egy picit dideregsz, mert öregszel. Így egyre több ruhát felvehetsz. Köszönöm, hogy olvastál!

Mosolygós szemekkel Rá tekintettél. A párjától, már nem féltél. Nézted Őt. A számodra még gyönyörű Nőt. Nézted, piciny orcáját, csókra termet, üde száját, még mindig csillogó szemét, selymes, frissen mosott haját. Nézted, mert feledni nem tudtad, pedig, nem régen akartad, de megkapni nem tudtad. Ránézel, és emléked felébred, mert e szép NŐT feledni nem lehet, mert még mindig KEDVELED.

Simogató szél fújja Kegyed hosszú vörös haját, és selymesen érinti tarkóját, körbe járta e test vonalát. Szél, csak a kezét érinti. Finom testét, csak egyszer kéri. Csak egyszer kéri, s akkor bejárja teste zeg-zugát. Kéri aranyos, lágy mosolyát. Akkor érzi az együttlét ritmusát, és kellemes kisugárzását. Simogató szél, csendesen elhagyja a testet, és újra visszatér Kegyedhez kedvesen, és szerelmesen Budatétény. 2011. július 26.