Bossi blogja

Valamikor réges, régen, Úgy ezerkilencszázhetvennégyben Kérdi barátom tőlem, hogy Hol van az a lány? Akit múltkor bemutattál, mert, Szeretném Őt megismerni. Sudár termetét kezeimbe venni. Nevét egy fába vésni. Szerelem szívébe bezárni. Hullámos, vörös hosszúhaját simogatni. Égszínkék szemeit hosszan nézni. Pirosló orcáját megérinti. Kedves mosolyát szívembe ölelni. Finom kecses kezét tenyerembe fogni, és el nem engedni. Karcsú bokáját, hosszú combját, kezemmel érinteni, csak érinteni! Csak Őt ismerni, megismerni, szeretni, csak Őt szeretni, és szeretni … Bemutattam a szép leányt. Barátom örült, és boldog volt már. Múltak az évek, teltek a napok. Láttam Őket, kéz a kézben, mikor sétáltak a Városligetben. Barátom még, a lányba szerelmes. Pedig a hajuk, már kissé deres. ’Istenem, hol van az a nyár! Mikor még ifjú, és szerelmes voltál. Mikor azt a lányt bemutattam Néked, s Te, mint ifjú hozzá fűzted, az élteteted.

Köszönöm, hogy olvasol! Vasárnap tőlem megkérdezte, hogy miért vagyok ennyire letörve Feleletem oly egyszerű, mert szeretem. Most boldogságot Kegyedben nem lelem, De szeretem a létét, mikor velem van, Szeretem a bársonyos bőrét, mikor kezemet Kegyedre tehetem. Szeretem a csillogó barna szemét, mikor Kegyedre nézhetek. Szeretem a kellemes illatát, amit magamba szívhatok. Szeretem, azt a percet, amit Kisasszonynak adhatók. Szeretem, mikor itt van velem, és hozzám búj, s megfogja fárad kezem, és megkérdi, hogy már jobban van Kedvesem? Erre a feleletem, csak az lehet, hogy igen. Szeretem bájos mosolyát. Szeretem, az örömtől kicsattanó orcáját. Szeretem a lágy, ápolt csillogó hosszú haját. Szeretem a finom, bársonyos testét. Szeretem a Kegyeddel töltött, meghitt estét.

Köszönöm, hogy olvastál! Szerelmetes versike. Drága Barátnőmnek. Szeretlek ezt Te is, tudod, Hisz tőlem most távol vagy, így még elérhetetlen, De eljön az, az idő, mikor itt lehetsz közelemben. Velem. Akkor átadom a szerelem összes lángját, Hogy érezd annak melegítő parazsát. Kihűlni azt nem hagyjuk, a tűzet sokszor lángra lobbantjuk, hogy tovább égjen, és köztünk a szerelem ismét, és ismét újjá éledjen. Szerelek. Mikor képen Téged látlak, Szeretlek. Mikor írásodat olvasom. Szeretlek. Most kérded, hogy hogyan, leírom Neked. Testedet, ágyadra helyezném, Ruháidat rólad le is vetetném. Föléd hajolnák, ezer csókkal Téged, kellően simogatnálak. Melleid közt ide-oda járkálnák, Élvezném a szép, gyönyörű látványt. Nem felejteném el puszikat néki is adni, Hisz, tőle csak jót lehet kapni. Bimbóidat finoman számba venném, Kellő érzéssel, nyelvemmel érezném az izgatottságát. Szép lassan lefelé haladva, kissé játszanák a hasaddal, keresném azt a helyet, ahová cuppanós puszit helyezhetek. Majd l...

Bejöttél és sírtál egy szót sem szóltál, csak sírtál. Mi a baj? - kérdem mélán. Semmi. Csak sírtál, könnyeid potyogtak. Könnyeidet a kezemmel szedtem le, gyorsan távoztál mindent elfeledve. Sírsz még? - újból kérdem. Most már nem. Köszönöm, hogy segítettél Nekem.