Bossi blogja

Érzed a hiányát, érzed, hogy már nincs melletted. Csak emlékedben él a képe, járása, nevetése. Amikor fáj, hogy elment. Ez nehéz leírni, ezt nehéz feldolgozni, hogy már nincsen. Utóbbi években nem volt jó a viszonyunk, de még is hálával tartozom, hisz felnevelt, s adod szeretetet, ha kellett segített, de már nincsen. Még is hiányzik az életemben. Amikor fáj, hogy elment, hisz Ő volt, aki megszült engemet az Édesanyám.

Finom kezeket tartok a kezembe. Tied, szerelmem. Érzem, hogy a kéz melegiti a szívem, mert szeretettet van tele. E finom kezek, ékesek, és selymesek. Ezekre vigyázok szerelmem, mert a Tied, és értékesek.

Napsütötte édes tájon az alföldi rónaságon, láttad a legelő gulyát, és nézted a pókháló átlátszó fonalát. Hol van az a nyár, mikor fiatal voltál. Ifjú, és szerelmetes Nos a lányok közt ki az ügyes? Te vagy én? Majd Ők eldöntik. Hol van az a nyár, mikor a Balatonba úszkáltál. Fürdőruhád kissé lejjebb csúszott Picit a melled jobban kilátszott. Ügyet se vetettél rá, tetszett, hogy Téged néznek. Felnőttekkel kacérkodtál. Fiatal voltál. Hol van az a nyár! Már csak emlékekben élnek. A szép ifjúkori képek.

Kislányom, nézd a felhőt, hogy milyen szép. Nézd, ott van az a csík, ami olyan szép, és érdekes, kettészeli a felhőt. Átment rajta a repülő. Látod? Igen, látom, lyukas, és nem esik szét. Ott egy kis sziget, körülötte a hegyek. Látod? Igen, szép, és mesés. Pedig lányom, az magasan van. Látod, mikor a Nap megvilágítja, ott csillog, és átlátszó. Nézd a felhőt, mert ez csak most láthatod. Lassan átalakul, és más képet ad nekünk. Ezt csak egy pillanat, mikor a felhő játszik az égi mezőn. Egy pillanat. Csak nézd, mert szép. Budatétény. 2011. június 15.

Kicsi kezed a szívemre teszed, Csillogóan mosolyog, ég szín kék szemed. Szinte látom benne a szeretetet. Hullámos vörös hajad vállamat érinti, Mosolygós szemed testemet kéri. Szeretné, hogy hozzám simulj. Enged, hogy szeretetet átadja Néked, és várd meg a hozzád fűződő kedvességet. Ígérem, hogy átadom Néked. A szépet, kedvességet, szeretetet, és a legszebb dolgot az igaz szerelmet. Kedvellek, mert számomra, még gyönyörű vagy. Kedvellek, mert ha látlak, szép Nőt nézek. Kedvellek, mert még feléd szeretetet érzek. Kedvellek, mert még érezlek. Mosolygós szemed testemet kéri. Testem egy csodás Nő szeretetét érzi. Szeretné, hogy hozzám simulj, hogy érezzen finom tested lüktető erejét, és fogjam Kedvesem finom, pici, puha kezét.

Tán haragszol? Szemed forog, arcod piros. Dühös vagy. Látom rajtad. Másképp nézel. Miért? Tán rosszat tettem? Lehet, hogy elfeledtem? Már látom rajtad az izzadság foltokat. Dühös vagy! Már lassan, lassan őrjöngsz. De miért? Rosszat nem tettem, ha volt, akkor azt gyorsan feledtem. Másképp nézel. Látod, most már jobb. Szemed csillog, orcád örömtől piros. Mosolyod már csodás, így már jobb. Ezt már jobban szeretem, hogy egy szép Nőt, szeretettel, és örömmel kedvelhetem. Másképp nézel. Most már mosolygósan, kedvesen. Örömmel vagyok itt, mert ölelhetem, és csókolhatom a legdrágább nőt. Őt, a Kedvesem.

Éjjel, vihar van a tenger felett. Hullámok most magasra emelkedtek. Hajónk, csak jobbra, balra billeg. Haladunk a célunk felé. Villámlik, sokan félnek. Kabinokba húzódnak az Emberek. Hullámok csak emelkednek. Egyszer, csak ahogy jöttek, Úgy el is tűntek. Reggelre már kikötöttek, S száraz földre léptek Emberek szállodába elhelyezkedtek. Nyoma nincs itt a parton a viharnak. Vihart csak éjjel kaptak. Tombolt a szél, Eső zápor hullott a környékre, Villám a sötétséget elsöpörte. Érd. 2011. június 1.