12. fejezet. Másnap. Reggel leánya korán nyitott be Édesapja szobájába. Elhúzta a függönyöket az ablakoknál. Ekkor látta, hogy a lába a sarokba fekszik a földön. Felemelte, és észrevette, hogy megreped. Gyorsan sietett testvéréhez, és mutatta meg a lábat. Joachim, ügyet sem vetett rá. Éppen egy rajzzal volt elfoglalva. Karola megrázza bátya kezét. - Mit csinálsz? Látod, hogy rajzolok, most miattad elrontottam, kezdhetem újra az egészet. - Bocsánat. - szólt Karola. - Nincs bocsánat. Amikor rajzolok, akkor nem piszkálj, mert úgy járok, mint most. Különben mi van? - Édesapánk, lába! - Mi van vele? Tökéletesen működik. János ügyes ember jól megoldotta az elképzelésemet. Megvan, az újabb, ez már tökéletesebb, mint az előző, most adtam át a rajzott Jánosnak, hogy készítse el. - Mond, figyelsz rám. Itt van a kezemben, nézd meg, hogy milyen. Evvel átadja, a lábat, Karola a testvérének. Joachim megnézi, és látja, hogy tényleg repedt, ezt még meg lehet javítan...
Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyved, ha elolvasod, meglásd, lelked mennyivel lesz könnyebb" Kút fejemből születtek, e művek, jó olvasást A szerző.