12. fejezet.
Másnap.
Reggel leánya korán nyitott be Édesapja szobájába. Elhúzta a függönyöket az ablakoknál. Ekkor látta, hogy a lába a sarokba fekszik a földön. Felemelte, és észrevette, hogy megreped. Gyorsan sietett testvéréhez, és mutatta meg a lábat.
Joachim, ügyet sem vetett rá. Éppen egy rajzzal volt elfoglalva.
Karola megrázza bátya kezét.
- Mit csinálsz? Látod, hogy rajzolok, most miattad elrontottam, kezdhetem újra az egészet.
- Bocsánat. - szólt Karola.
- Nincs bocsánat. Amikor rajzolok, akkor nem piszkálj, mert úgy járok, mint most. Különben mi van?
- Édesapánk, lába!
- Mi van vele? Tökéletesen működik. János ügyes ember jól megoldotta az elképzelésemet. Megvan, az újabb, ez már tökéletesebb, mint az előző, most adtam át a rajzott Jánosnak, hogy készítse el.
- Mond, figyelsz rám. Itt van a kezemben, nézd meg, hogy milyen.
Evvel átadja, a lábat, Karola a testvérének.
Joachim megnézi, és látja, hogy tényleg repedt, ezt még meg lehet javítani. Majd, János megoldja.
Gondolkodik. Látja, hogy a legkényesebb résznél repedt meg a bokánál, hosszában. Nézi a rajzot, hogy még mit kellene rajta alakítani, hogy még jobb legyen.
- Figyelsz rám, kedves tervező testvérem, Édesapánk lába még ma kell. Érted! Még ma kell!
- Persze, hogy figyelek, csak azt csinálom, drága húgom. Figyelek rád, senki másra.
- Szerintem levihetnéd Jánosnak, hogy nézze meg, mert ha Édesapánk felébred, és nincs ott a lába mellette kiabálni fog.
Eugén felébred, lenyúl az ágya mellé, tapogatózik, de nem talál semmit.
Felül, és lenéz, de nem látja a lábát, eszébe jutott, hogy a sarok felé dobta. Oda néz, de ott sem látja. Nagyon mérges. Elüvölti magát, hogy zeng a ház.
Karooooooooooooola! Karoooooooooooooola! Hol a lábam?
- Hallod, már felébred.
- Megyek már Édesapa, megyek már, csak ne kiabálj!
Karola fut fel Eugén szobájába, és benyit.
- Mond, leányom hol a lábam?
- Édesapa, elreped, levittem Joachimnak, hogy javítassa meg Jánossal.
- Mi történt vele, már nem emlékszem?
- A boka résnél sérült meg, de ne idegeskedjen, lesz egy másik, sokkal jobb.
- Lesz, persze, hogy lesz, de mikor?
- Hamarosan, János ügyes ember, hamarosan készen lesz. Addig itt a mankó használja ezt.
Eugént, megnyugtatta lány szavai, de kissé dühös, mérgesen összehúzza szemöldökét, rágyújt a pipájára, egyet pöfékel. Kellemes pipafüst oszlik el a szoba légterében, leányára néz, és elfogadta a mankót.
Másnap.
Reggel leánya korán nyitott be Édesapja szobájába. Elhúzta a függönyöket az ablakoknál. Ekkor látta, hogy a lába a sarokba fekszik a földön. Felemelte, és észrevette, hogy megreped. Gyorsan sietett testvéréhez, és mutatta meg a lábat.
Joachim, ügyet sem vetett rá. Éppen egy rajzzal volt elfoglalva.
Karola megrázza bátya kezét.
- Mit csinálsz? Látod, hogy rajzolok, most miattad elrontottam, kezdhetem újra az egészet.
- Bocsánat. - szólt Karola.
- Nincs bocsánat. Amikor rajzolok, akkor nem piszkálj, mert úgy járok, mint most. Különben mi van?
- Édesapánk, lába!
- Mi van vele? Tökéletesen működik. János ügyes ember jól megoldotta az elképzelésemet. Megvan, az újabb, ez már tökéletesebb, mint az előző, most adtam át a rajzott Jánosnak, hogy készítse el.
- Mond, figyelsz rám. Itt van a kezemben, nézd meg, hogy milyen.
Evvel átadja, a lábat, Karola a testvérének.
Joachim megnézi, és látja, hogy tényleg repedt, ezt még meg lehet javítani. Majd, János megoldja.
Gondolkodik. Látja, hogy a legkényesebb résznél repedt meg a bokánál, hosszában. Nézi a rajzot, hogy még mit kellene rajta alakítani, hogy még jobb legyen.
- Figyelsz rám, kedves tervező testvérem, Édesapánk lába még ma kell. Érted! Még ma kell!
- Persze, hogy figyelek, csak azt csinálom, drága húgom. Figyelek rád, senki másra.
- Szerintem levihetnéd Jánosnak, hogy nézze meg, mert ha Édesapánk felébred, és nincs ott a lába mellette kiabálni fog.
Eugén felébred, lenyúl az ágya mellé, tapogatózik, de nem talál semmit.
Felül, és lenéz, de nem látja a lábát, eszébe jutott, hogy a sarok felé dobta. Oda néz, de ott sem látja. Nagyon mérges. Elüvölti magát, hogy zeng a ház.
Karooooooooooooola! Karoooooooooooooola! Hol a lábam?
- Hallod, már felébred.
- Megyek már Édesapa, megyek már, csak ne kiabálj!
Karola fut fel Eugén szobájába, és benyit.
- Mond, leányom hol a lábam?
- Édesapa, elreped, levittem Joachimnak, hogy javítassa meg Jánossal.
- Mi történt vele, már nem emlékszem?
- A boka résnél sérült meg, de ne idegeskedjen, lesz egy másik, sokkal jobb.
- Lesz, persze, hogy lesz, de mikor?
- Hamarosan, János ügyes ember, hamarosan készen lesz. Addig itt a mankó használja ezt.
Eugént, megnyugtatta lány szavai, de kissé dühös, mérgesen összehúzza szemöldökét, rágyújt a pipájára, egyet pöfékel. Kellemes pipafüst oszlik el a szoba légterében, leányára néz, és elfogadta a mankót.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése