Bossi blogja

Tudtam, hogy megfogod, de vigyázz finoman, fogd, a szárát, kehelyhez Ne érjen a kezed! Ne melegítsd a bort! Látod, hogy milyen szépen csillog e nedű, ugye, hogy tiszta, szinte átlátszó. Most emeld fel a poharat, és csak az íz kedvéért tedd a szádhoz. Enged, hogy egy finom korty szádba menjen, ízleljed, forgassad, és érezd e nemes nedű minden lágyságát. Forgasd meg a poharat, csak úgy lazán, egy ovális kört írj a levegőben, hagyd, hogy a bort bejárja a kelyhet. Érezd most az illatát, lásd minden cseppjét. Lásd a nemes nedű tisztaságát. Ugye, hogy érdemes volt egy kortyot ízlelni, e bort így tesztelni. Egészségedre!

    Késő van, már egy lélek se jár. Csendes a határ. Távolból a gyár kürtje veri fel a csendet, s az emberek sietve a gyárba mennek. Elkezdődik az éjjeli munka, van, aki szereti, van, aki bírja. Tudja a fiú, és siet a lányhoz, hogy átadja néki a legféltebb kincsét, és a hozzá fűződő szerelmét. Teljesül a fiatalok vágya, Apa a gyárban, Anya más munkában. Késő van már, ők most boldogok. Szívük újra egymásért dobog.

Emlékedben még élnek a romantikus éjjelek. Micsoda éjjelek, amik csak a Miénk voltak, s ebek nekünk csaholtak. Üdvözöltek, bátorságra buzdítottak. Éjjelek, csend határolta be őket. Mi vertük fel, kicsi zsivajjal, némi kuncogással. Más kertjéből virágot szedünk, lányoknak evvel kedveskedtünk. Sör, bor folyt le a torkunkon, nem volt baj, csendben iszogattunk. Akkor bátrak, merészek, tinik voltunk, de a rendre akkor is vigyáztunk!                                       Óh, azok az éjjelek, már csak az emlékedben élnek