Bossi blogja

Mikor az est leszáll, bogár hangja, is csendes már. Pihen, alszik már a határ. Gép sem zúg már. Távolból a denevér hangja hallatszik. Tóban, a kis hal életéért vergődik. Természet, így mutat nekünk képet, nekünk, a földi lényeknek. Ember vagy,és rátermett. Űzött az ősi ellenséget. Űzött, mert Te, is az életért küzdesz. Inkább, Ő vesszen el e nemes csatában, s lelkét idézzem el barátságban. Mikor az est leszáll. Író deák, hangja nem hallatszik már. Nyugovóra tér e kis betyár.

Város szélén van egy mesebeli, varázslatos hely. Ott, ahol a leány várja a párját. Ott, ahol a fiú keresi a társát. Megtört Város a térképen, az út nem vezet sehová. Két fiatal egymást nézi a Város központjában .

Hajnalban sír a gyerek. Édesanya hozzá siet. Megsimogatja kicsi fejét, s megfogja piciny kezét. Gyerek most már elhallgat, mert érzi anyja szeretetét. Pici szemével, szinte mosolyog,  Édesanya látja, hogy gyermeke most boldog

Hűvös idők járnak. Csípős szelek fújnak. Hideg van, és friss a levegő. Fázik az ember.  Levetette ruháját a természet. Miden kopár, nem zöldül a határ. Téli manók előbújnak. Jeget, fagyott, havat hoznak. Itt a tél nem vitás. Csak a meleg ruha melegít semmi más.

Húztam egy vonalat Húztam egy vonalat, a papíron, és elképzeltem, hogy húznék mellé egy másikat. Megtettem. Elképzelést, tett követte. Gyorsan átmentem a szomszédba, és onnét az alattam lévő utcába, húztam a vonalakat. De, néztem, és észleltem, hogy a ceruzám hegye erősen kopik, ezért nagyon messze mentem, arra, keletre, hogy kérjek egy kis pénzt a további műveletre. Lám, megértettek, és segítségemre siettek. Tovább húztam a vonalakat, és a szomszéd kertjébe vettem magam. Elfogyott a ceruzám, boldog voltam, hogy pénzemből mennyire futotta. Utamat bevonalazta.                            Így, hát tudtam, hogy merre kell mennem a szomszédba

   Múlnak az évek, fárad vagy. Ülsz a kényelmes fotelodban, magad elé nézel, és töprengsz. Kezed magad elé tartod. Így gondolkodsz. Álmos vagy, pedig nincs még késő, fiatal az idő. Valld be, hogy öregszel, álmos, és fárad vagy. Egyre jobban gyötör az álom. Kor már eljárt feletted, hisz már nem vagy gyermek. Pedig, ha rád néznek, akkor még fiatalnak látszol. Álmos, és fárad vagy, hisz már pihenned kéne, tested erre vágyik. Vár már az ágy, hogy lehajtsd fejed, és nyugalomba hozzad, fárad tested. Aludj, szép csendesen, pihend ki magad kellemesen, hogy másnapra vidáman ébredjél, és az előtted lévő évektől ne félj. Hisz, feletted csak az évek teletek, álomba merülsz, azt soha nem feledted, friss leszel, azt garantálom Neked.

Messze voltál, de láttalak. Utcán sétáltál, ablakból néztelek. Közben ömlött az eső. Nem törődtél vele. Megálltál, csak álltál, és álltál. Kezed-széttártad, s hagytad, hogy a vízcseppek Rád hulljanak. Áztattad magad. Élvezted az eső cseppeket.

Hallom a szavakat, melyek Kegyedtől jönnek. Értékelem őket, mert szépek. Szavak sok mindent jelentenek, és mesélnek. Számomra érthetőek, és szépek. Csak mondja, Kisasszony, halkan, és lágyan, suttogja a fülembe bátran. Suttogja, hogy jó volt velem, hogy az estét kellemesen töltötte, és mosolyogjon, mert a mosolya magáért beszél. Szép az orcája, szavakat érhetően formálja, e szavakért cserébe csókot az orcájára. Imádom. Bu da-Tétény. 2013-10-01

Lassan forog az idő kereke. Szél is csendesedik. Fáról a levél, lassan ereszkedik. Szinte, áll az idő. Csendes a határ. Jön egy enyhe gyors szellő. Felgyorsul az idő. Patak vize is sebesebben folyik. Életre kell a táj. Napsugara erősebben süt már. Rügyek is kinyílnak. Magok szerte széjjelszóródnak. Talajba egyszerre fúródnak. Tovább áll a szellő. Lassan forog az idő kereke. Nyugszik a természet. Esteledett. Harmatvíz betölti a tájat. Éltető Nap sugara újra erőt ad. Földből kibújnak a növények, s élik tovább az életüket. Így szép a természet. Buda-Tétény. 2013-05-25

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.

Falevelekkel teli most az erdő,  amikor jársz benne, érdekesen zizeg.   Hideg már a természet, télre készül,  s az ember a táj szépségében elmerül.   Nyugtatja magát, mert szép az ősz.   Érdekes a táj,  még most is szín kavalkádban pompázik már.   Jó most így látni a hegyeket,  s színes völgyeket.   A vizek már hidegek,  fürödni bennük már nem lehet.   Nap fénye megvilágítja a lehulló faleveleket,  s immár tündököl a természet.   Még utoljára megmutatja magát a hideg,  zord tél előtt, hogy milyen szép, és színes az őszi táj.   Hideg már, télre készül,  s az Ember a színes őszi táj szépségében elmerül,  hogy milyen szép a természet.   Megmutatja magát, hogy mily szép, és színes az őszi táj.

E gép manapság drága szerkezet.   Gép nélkül már nem élet az Élet.   Hozzá szokott az Ember. nélküle dolgozni nem mer.   Minden érdekeltnek ajánlom a gépet.   Legyenek gazdagok, s szegények, de gép nélkül dolgozni nem lehet.   Gépben benne van az életed.   A szerkezet csak hasznodra lehet, ha, okosan kezeled.

Egy egyszerű mondat. Élet másképpen, hogyan lehet? Gondolkozz el rajta, s megfejted. Gyötrelmekkel élni, vagy gondokkal, nehéz lehet. Élni csak úgy, ahogy Te szereted. Te, is szeretnél jobban szebben, könnyen élni. De most nem lehet. Nehéz, de ezt értsd meg. Ahhoz, hogy ezt teljesítsed, sok dologgal kell szembenézned. Szebben élnél, ebbe nem segíthetek. Nyújtsd ki a kezed, és hidd el, hogy lesznek, akik ebben segítenek, majd Neked.

E cím kíváncsiságra hajt. Sok ember kérdi, hogy miért? Válasz oly egyszerű, csak azért, mert ha úgy gondolod, s az időjárás úgy hozza, a tenger szintje megnőhet, folyó kiönthet, és ellepi a környéket. Nincs semmi erő, gát, hogy megállíthatja a nagy víztömeget. A víz az úr, és terjed, és terjed. Minden résben bemegy, ha kell romból, ha kell, akkor megáll, és vár.                                       Városunk a víz alatt, várja az apadást,                   és földnyílást, hogy belsejében kerüljön, és újra a tengerrel egyesüljön