Ugrás a fő tartalomra

Őszi kép

Falevelekkel teli most az erdő,
 amikor jársz benne, érdekesen zizeg.
 
Hideg már a természet, télre készül, 
s az ember a táj szépségében elmerül.
 
Nyugtatja magát, mert szép az ősz.
 
Érdekes a táj, 
még most is szín kavalkádban pompázik már.
 
Jó most így látni a hegyeket, 
s színes völgyeket.
 
A vizek már hidegek, 
fürödni bennük már nem lehet.
 
Nap fénye megvilágítja a lehulló faleveleket, 
s immár tündököl a természet.
 
Még utoljára megmutatja magát a hideg, 
zord tél előtt, hogy milyen szép, és színes az őszi táj.
 
Hideg már, télre készül, 
s az Ember a színes őszi táj szépségében elmerül, 
hogy milyen szép a természet.
 
Megmutatja magát, hogy mily szép, és színes az őszi táj.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.