Bossi blogja

Most itt vagyok Ázva, fázva, itt vagyok. Senki se szól hozzám, nincs fedelem, se ételem. Fázok, rezgetek, mint egy kivert kutya szenvedek. Állok az ablakod előtt, fel, felnézek, hogy észreveszel e. Múltkor, még beengedtél, s velem kenyeret, és sajtot ettél. Most itt vagyok, és várj egy hívó szóra, hogy gyere be, és ülj le a kanapéra. Várj, rögtön jövök, neked vacsorát főzők. De, most e hang nem szólal meg, így hívó szavát nem értem meg. Fülelek, de semmit nem hallok, így kis idő múlva tovább állok. Nálad jártam, de hiába, írtam neked egy pár sort az ablakod előtt lévő deszkára. Ha, lejössz, olvasd, elkérlek. Szöveg: „Nálad jártam, szerettem volna megfogni selymes, pici kezed, mosolygós szemeidbe belenézni, de, ezt most nem engedted. Téged soha nem feledlek.”