Bossi blogja

Pálmafák tövében, a fehér homokos tengerparton, fekszik Kegyed. Élvezi a tenger fel ő l j ö v ő kellemesen meleg í t ő szelet. Lenge ruhája alatt behatolva, élvezi a tenger fel ő l jöv ő csiklandoz ó kellemes szelet. Fel kell, és a Hold felé néz, tetszik, hogy a haját A kellemes szél simogatja. Arra gondol, hogy Kedvese merre lehet, s ha közelbe van, akkor most mit tehet. Gondolata, teljesül, s barátja megjelenik. Testén, csak pálmalevél függeszkedik. Bársonyos testét átöleli, kezét a melléhez teszi, s magához hosszú, hogy érezze a forró testet. Hogy gyorsan feledje az elmúlt perceket. Nyári este, a Pálmafák alatt a percek gyorsan pörögtek. Teste még kívánja a kellemes perceket, melyben ott rejlik a barátja felé a szeretett. Boldogan öleli át a Kedvesét, és érzi, hogy át adta Kegyednek a teljes szeretetét.

Vártam, de nem jött. Pedig megbeszéltük. Elhatároztuk, hogy találkozunk. S, nem jött. Ott álltam, a tópart szélén. Víz finoman hullámzott. Csónak önmagában ringatózott. Minket várt, hogy elvigyen. De, nem volt sehol. Egyszer csak! Sajnos nem Kegyed volt a sűrű ködben. Így, hát haza mentem. Sajnálom, hogy nem jött el. Szépet adtam volna. Szerelmet, a sötét éjszakába. Vártam! Érd. 2016. július 19.

Kegyed fölém hajolt. Egy szót mondott. Egy szó, ami Minket összeköt. Egy szó, ami kettőnkről szól. Egy szó, ami nélkül nehezebb élni. Egy szó, ami egymáshoz köt.   Csak egy szót mondott. E szó, szeretlek. Érd. 2016. július 7.

Soha, ne feled el, hogy ki vagy! Emelt fővel végezd a munkádat, mert becsületet fontosabb, mint az anyagiak. De, ebből élünk. Ezt mondott, tudom, a válaszom. De, ha lehajtott fejjel dolgozol, akkor semmi vagy. Megadott magad. Soha, ne feled el, hogy kivagy. Emelt fővel végezd a munkádat.