Bossi blogja

  Dús hajadat fújja a gyenge szél. Szinte lobog, úgy beszél. Orcád piroslik, kissé fázik. Melegségre vágy. Hisz a házban van a jó idő, és ott valaki vár. Vár, hogy Téged érintsen, és Kedveljen. Hisz, erre vágysz. Gyere beljebb, és bent a szeretett Tiéd lehet. Megkapsz ott mindent. Szeretetet. Kedvességet. Szerelmet.

Egy kismadár száll feléd. Testedre száll, s ott kissé megpihen már. S, énekel. Csak Neked énekel. Egy dalt, amely a szerelemről szól. Egy dal, ami csak Neked szól. Ezt, csak Te hallhatod, szíved mélyre hatol, mert ez a Te dalod.

Mint a megsebzett vad rohanok Hozzád. Mint a megsebzett vad vágtatok Eléd, hogy ismét láthassalak, és finoman a karjaim közé szorítsalak. Nem engedlek el, mert most érzem pici szíved lüktetését. Nem engedlek el, mert érezlek, és még szeretném ezt az érzést többször megismételni, de csak                                                              VELED.

Gyönyörű vagy, és Kedves. Hosszú napok telnek el, mikor újra látlak. Arcod még itt lebeg a szemem előtt. Csodás alakod, selymes hajad, vonzalmat kelt bennem, hogy Téged testem közelében érezzem. Várom azt a napot, mikor újból láthatlak. Szép vagy, és egyre szebb. Nagyon Kedvellek, és újból látni szeretnélek.                                                        Minden nap, ha lehet.