Bossi blogja

Szép a kehely, tiszta, és átlátszó. Bort magasabbról öntöd a szokottnál, bor egy lágy, finom ívvel ér a kehelyhez. Mintha, kijönne, de nem, mert egy csepp a tetején elszakad a bortól. Kecsesen ereszkedik, és simán a italba merül, majd kisi dőre, újból felszínre kerül, hogy lásd még egyszer. S, újból elmerül, a kehely mélyén landol. Cseppek töltik ki a kelyhet, s ihatod már a bort, ha van merszed. Egészségedre! (Anna utca)

Igen! Igen, most ez van a kezedben, vigyázz, mert törékeny a pohár, ami keskeny. Benne lévő ital, ami tiszta, és izgató, ha megkóstolod, akkor bizsereg, mert így szereted. Ital, finom, és ünnepélyes, mert csak arra iható. E ital, ünnepre szóló. Vigyázz rá, és lassan, többször kortyoljad, élvezd az ízét a nemes italnak. Ne feled!  Pezsgőt iszol, ami ünnepre való, de csak Neked. Tudom, hogy Te, ezt szereted. Pohárra vigyázz, mert törékeny, és keskeny. Kissé nehéz belőle inni, de majd megszokod, mert finom Törley pezsgőt iszod. Buda-Tétény. 2014-06-21 (Anna utca)

Érzés, ami Téged érint. Érzés, amit Tőled kapok. Felejthetetlen. Szép vagy Nekem. Szemedbe nézek, s gyönyört látok. Szerelem tűzét, benned látom. Ég, mint egy tábortűz. Ég, mert égnie kell, eloltani ezt nem szabad. Ezt, csak fokozni lehet, de csak Veled. Csillogó szemed, szép orcád, ha Rád nézek, örömet okoz nekem. Érzés, amit most érzek, felejthetetlen. Szeretlek.

Könnyes a szemed, és törülgeted. Mi, a baj? Kérdem Tőled. Semmi, semmi a válaszod. Látom, hogy homokszem ment bele, s azt utálod. Megnyugodtam, hisz abba voltam, hogy más a bajod. S, a szerelmet Tőled, nem is kapok.. Tested rezgése, mutatja meg, hogy akarod. Ha, Te is úgy vagy vele, ígérem cserébe, szépet adok.. Ezt kényszeríteni nem lehet. Szeretetet adni, Neked csak azt lehet, mert gyönyörű, és elragadó, termeted karcsú, tested vonzó. Most már örömkönnyek csurognak le az orcádon, és én arra vágyom, hogy e cseppeket az orcádról letörüljem, de csak Neked. Ugye, már nem sírsz Kedvesem.

Emlékemben él még az, a perc, mikor Rád találtam. Őszi este volt. Hideg eső eset, kellemetlen szél fújt. Fa, ága is meghajlott, alatta voltál, remegtél. Ablakomból észrevettelek, sietve levittem egy meleg takarod Neked. Rád tettem, átöleltelek, házamba bevittelek. Kandallóhoz, lobogó tűz mellé ültettelek. Átmelegedtél. Tőlem már el nem mentél. Hosszú évek teltek el, mikor másképp döntöttél. Elhagytál. Esik a hideg eső, szél romból, faága is meghajol, de Te már nem vagy alatta.               Ablakomnál állok, s egy gyönyörű Nőt visszavárok.

Muzsikus lélek a magyar, ha kell dalra, fakad, s szívből énekel, ha akar. Ha, kell cigány prímás, húzza a nótát. S, így jelez, hogy itt vagyunk. Éljen kis Hazánk, a szent Magyarország! Muzsikus lélek a magyar, mert tudja, hogy mit akar. Néha nagy fába vágja fejszéjét, s időnként kiált segítségért. De, nem mindig jönnek a jó barátok, hisz őket is sutja az átok. Amit, már évszázadok óta viselünk. Hisz, itt vagyunk, kicsit szenvedünk, de mégis győzünk. Muzsikus lélek a magyar, nótázik, és tudja, hogy mit akar.