Bossi blogja

Eljön majd a pillanat, amikor összebújunk. Éjfélt üt az óra. Felettünk pohár koccintást hallottunk. Folyt a szomszéd drága bora. Siratta, szegény Ember, mert külhonból hozta. Eljön majd e pillanat, amikor összebújnak. Poharak összecsengnek. Szemek egymásra néznek. Ajkak összeérnek. Emberek Boldogan, Vidáman, Hangosan  Kiabálnak! S, egymásnak Boldog Új Évet Kívánnak! Holnaptól, mindenhol új számot írnak. Mindenki boldog, mert a naptár. 2 0 1 8 - cat mutat! Budafok. 2017-12-31

Szerettelek, elmentél. Más csókját kéred, most elfeledtél. Álmaimban még vissza jössz hozzám. Esténként Te, is vártál rám. Láttalak, s elfordultál. Felém jöttél, meghátráltál. Úgy látom, hogy mást találtál. Kezemet feléd nyújtom, s hátráltál. Nem akarod, hogy érintselek. Így, megsebzed szerető szívemet. Más vagy, már. De, hírtelem a tömegben megtaláltál. Átöleltél. Hosszan csókoltál. Tőle félsz. Hogy meglát Téged. Mikor, másnak adsz kedvességet. Ő, ezt nem szereti, hogy mással lát enyelegni. Már megértelek, s féltelek. Még, így is Kedvellek. Buda-Tétény. 2017-12-10

Mi jár a fejemben, kérded? Megmondom én Neked szerelmes lelkem. T E! Igen, Te bennem vagy, fejemben, ott a közepében, turkálsz, és sétálsz, bent a holt térben. Igen, lelkem, ott bent. Mert szeretsz ott lébecolni, gondolataimat kellő képen elterelni. Magad, felé vonni, hogy csak Rólad álmodjak, ha látlak, kedves szavakat Neked mondjak. Igen, Neked, mert Te megérdemled. Mert a szeretetet kiérdemelted. Ravasz vagy, mert el is kéred. Te, jársz a fejemben, Édes Lelkem. Szép virágot, Néked veszem, s kecses kezedbe szeretettel teszem. Remélem, hogy jutalmamat kiérdemlem, mert Te, Szép, Hölgyem, Te jársz a fejemben. Hisz, csak Rólad álmodok, Neked nyílnak a tűz piros virágok. Mert, minden nap Veled, csak Veled vagyok. Te jársz a fejemben, tiszta szívvel, kedvességgel, s legfőképpen szerelemmel. Te, így, jársz a fejemben. Kedves, Hölgyem.

Álmomban Nálad jártam. Ágyadon feküdtél. Semmit sem csináltál, csak pasziánszoztál. Csak néztelek, s megkérdezted, hogy ismered e játékot? Kérdésedre nemmel feleltem. Gyere, ülj le mellém, s megtanítalak. Várj, csak egy pillanat, és mindjárt jövök. Visszajöttél, levetted a köntösöd. Előttem álltál, testedet nem fedte semmi. Nekem elég volt ennyi. Csókokkal halmoztalak el. Most a kártyajátékot felejts el. Szerelmes játékot játszunk. Sokszor összeér, majd az arcunk. Hirtelen felébredtem. Megkerestelek. Álmomat elmeséltem Neked. Csak mosolyogtál, semmit nem csináltál. Válaszoltál. Este gyere el hozzám. Várlak. Pár lépést tettél. Visszafordultál, kacsintottál. Majd, sietve távoztál. Buda-Tétény. 2017-11-19.

Pálmafák tövében, a fehér homokos tengerparton, fekszik Kegyed. Lenge ruhája alatt behatolva, élvezi a tenger felől jövő csiklandozó kellemes, melegítő szelet. Nyár este volt. Fel kell, és a Hold felé néz, lábait szét nyitja, kezét széttárja, s hagyja, hogy a szél a testén a szőrzetét felborzolja. Hosszú, dús fekete haja, lobog a szélben. Kívánja, hogy Kedvese most mellette legyen. Kívánsága, teljesül, s Kedvese megjelenik. Testén, csak egy pálmalevél függeszkedik. Kedvese testét átöleli, kezét a feszült melléhez helyezi, magához hossza, így maradnak hosszú percekig egybeolvadva. Elmerülnek a szerelemmel átitatott éjszakába. Nyár este volt. Pálmafák alatt a percek gyorsan pörögnek. Teste még kívánja a kellemes perceket, melyben ott rejlik a Kedvese felé az élvezett. Boldogan öleli át, és érzi, hogy át adja Kegyednek a teljes szerelmet. Ez, már csak emlékében marad. Kegyed bent a fűtőt szobába. Visszagondolt a T...

Csak egy pillanat volt, mikor láttam. S, eltűnt a ködben. K eszkenőj ét, lejtette, ott maradt. Benne az illat, egy Gyönyörű Nőhöz csábított. Sokáig vártam, hogy visszajön. De, nem jött. Keszkenőjét, még mindig Őrzöm. Kinyitom, megszagolom. Gyönyörű Nő illatát érzem. Várjon rám a megbeszélt helyen, kérem! Igyekszek, sőt sietek, hogy találkozzunk. Ígérem, ott leszek. S, nyújtok Kegyednek szerelmet. Ugye, hogy kéri! Persze, hogy kéri, és értékeli. Felhevült csodálatos testével, gyengéd, szeretetteljes öleléssel, szász csókkal, mosolygós szemével. Kéri, és szerelmemet értékeli. Volt, egy pillanat… Buda-Tétény. 2017-11-10

Kávé tányér alatt a kávé szemek, mint sziklák sokasodna. Tányéron, két fahéj rönk helyezkedik el. Csészében egy pár. Szőke, fiatal hosszú hajú lány, s szmokingos fiúval keringőt jár. Boldogságban pörögnek, Ők, a csészében szerelmesek. Hosszú út vezetett el idáig, hogy most együtt legyenek, mert Ők a csészében szerelmesek. Érd. 2017-11-06.

Rád gondolok, nem felejtelek el soha! Nem, csak ma vagy eszemben. Mindig itt vagy mellettem. Látom, kedves orcádat, selymes kezeidet, ősz hajszálaidat, mosolygós szemeidet. Látlak. Még mindig csillognak szemeid, s mosolyogsz. Már csak az emlékemben élsz. De, hallom kissé mély, suttogó hangodat, ahogy mondat a kedves szavaidat. Érzem finom tapintásodat, ahogy kezed rátetted a kezemre. Érzem, testemen a gyengéd ölelésed. Rád gondolok. Hiába mentél el. Hiába mentél fel, hogy megkeresd szereteteidet. Idelent, hiányzol. Hiányzik a kedvességed, türelmed, és az állandó szereteted. Mama.

Bohóság . Tengerpart. Csodás, homokos tengerpart. Fiatalok a tengerben játszanak. Lány tengerben áll, csendes hullámok mossák lábait. Fiú, a homokos parton, tenger szélén áll. Háttérben hegyek, és egy vár romjai látszanak. Lány, fogja a fiú kezét, és húzza a tengerbe. Fiú, fogja a lány kezét, és húzza a feléje. Fiatalok, közben nevetgélnek. Még játék nekik az Élet. E, vidámságot, egy közeli kerékpár küllőin keresztül nézhetjük meg. De, még láthatjuk a szelep, és a gumi részletét. Köztük van egy női kerékpár. Várva vár, hogy elvigyék. Játszanak a fiatalok, mert bohók. Élvezik az Életet. Nekik, még játék az Élet. Festmény: Ruth Schmidt festőművésznő alkotása Buda-Tétény. 2017-10-26.

Néha jó a magány. Kell! Kell, hogy emlékezzél. Emlékezzél! Emlékezzél, azokra, akiket ismertél. Őseidre. Nagymamádra, Nagypapádra. Néha, jó a magány. Kell! Kell, hogy gondolkozzál. Gondolkozzál! Gondolkozz, hogy mit követtél el. Gondolkozz, hogy hogyan tovább. Vesd össze a múltat, s a jelent. Vesd, össze, hisz jövő képet így alkotod. Néha, jó a magány! Buda-Tétény. 2017-10-23.

Elfordítottam a fejem, a hang után mentem. Nem láttalak. Csak éreztem a kisugárzásodat. Éreztem a kellemes pillantásodat. Sötétben botorkáltam. Mentem, a szívem után. Közelebb értem, s megláttalak. Észre vettél, pillantásoddal jeleztél. Jelzésedet vettem, még közelebb mentem. Égszínkék szemeidbe nézhettem. Aranyszőke hajad, kezemet érintette. Finom tested, testemet megremegtette. Jó, érzés volt, és kellemes. Gyengéd, és szeretetteljes. Ezt csak Tőled kaptam. Átöleltél, mint régen. Ott a vén Dunánál a téren. Így nem ölel senki sem. Karjaid, lágyan érintettek. Pici szíved, szívemmel együtt lüktetett. Szád, a számat kívánta. Ajkad a szavakat, csak nekem mondta. Csak néztelek. Gyönyörű Nőt láttam. Csodáltam egy, Kedves teremtést. Karjaidban nem éreztem szenvedést. Fiatalon tettem fel, Neked egy kérdést. Kérdésemre nem válaszoltál. De, mielőtt megtennéd. Kezedet, kezeimbe helyezem. Kedvességedet csókommal kifejezem. ...

Érzed, az Ősz illatát? Őszi fák leveleinek sugallatát, Nap, kellemes melegítő sugarát. Érzed? Hisz, érezned kell. Mert, ősz van, és csodás. Ősz van, ilyenkor minden más. Fák, megmutatják leveleik szivárvány színeit. Tó, már jelzi, hogy már nem melegít. Talaj, még puha. Még nem kemény. D e még rajta járni élmény. Érzed? Hisz, még Ősz van, és kellemes, Nap sugara, ölelő, és szeretet teljes. Gyűjtsd be, e kellemes illatot, s érezd, hosszú hónapokon át, tavasszal felejtsd el az Ősz illatát. Érezd. A levelek, csendes, finom hullását, mikor a fák ágait elhagyják. Növények, is kissé össze húzódnak. Még örülnek a melegítő Nap sugarának. Ősz van, ezt Te is érzed. Ilyenkor jobban élvezed a szerelmet. Érzed? Érzed, az Ősz illatát? Őszi fák leveleinek sugallatát, Nap, kellemes melegítő sugarát.

Láttam egy régi képet. Kegyed a tópartján volt aznap. Szikla peremén ült. Víz felszínét simogatta éppen. Visszagondolt gyermek korára. Mikor homokparton szalad szandáljában. Nap az égtetőn járt. Felhők között kukucskált. Kegyed gyermekként vízbe vetette magát. Hogy kicsi testét lehűtse. Ma, már meggondolná, hogy így tegyen. Láttam egy régi képet. Szikla peremén ül, kezét vízbe teszi, hogy finom, csodálatos testét hűtse. Ruháját szétnyitja, hogy dekoltázsát a Nap barnítsa. Gyenge tengeri szél a testét simogatja. Képen egy Gyönyörű Nőt látok, hogy nem vagyok ott nagyin bánom. De, így is láttam egy képet. Melyen, a szikla peremén egy Csodás Nő ül. Kezével a vizet simogatja, és visszagondolt a gondmentes gyermekkorra.