Ugrás a fő tartalomra

Bohóság

Bohóság.


Tengerpart.
Csodás, homokos tengerpart.
Fiatalok a tengerben játszanak.
Lány tengerben áll, csendes hullámok mossák lábait.
Fiú, a homokos parton, tenger szélén áll.
Háttérben hegyek, és egy vár romjai látszanak.
Lány, fogja a fiú kezét, és húzza a tengerbe.
Fiú, fogja a lány kezét, és húzza a feléje.
Fiatalok, közben nevetgélnek.
Még játék nekik az Élet.

E, vidámságot, egy közeli kerékpár küllőin
keresztül nézhetjük meg.
De, még láthatjuk a szelep, és a gumi részletét.
Köztük van egy női kerékpár.
Várva vár, hogy elvigyék.

Játszanak a fiatalok, mert bohók.
Élvezik az Életet.
Nekik, még játék az Élet.





Festmény: Ruth Schmidt festőművésznő alkotása



Buda-Tétény. 2017-10-26.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.