Bossi blogja

Hajnal hasad Kismadár énekel a fa ágán. Finom szellő járja be a tájat. Rügyeznek a fák Tavasz van. Levelek is, élénk színűkkel pompáznak. Természet színes világba burkolódzik a sötét, hosszú, komor tél után. Tavasz van. Mosolyog az Ember, boldog a Világ. Réten, mint a varázsvesszőre várva nyílik a virág. Édes álmából a melegítő Napsugár felkelti a természetet. Szerelmesek ismét összeölelkeznek . S, szebb életet remélnek .

Mindennap csodálattal nézlek, mert egy érték van mellettem. Testedet finoman érintem, mert tündér a Kedvesem. Csillogó hosszú hajad csak szemlélem, ahogy szellő fújja a légben. Gyönyörködőm benned, mert egy csodálatos Nő vagy nekem.

Szemét becsukja, kezét kinyújtja, s lám szerelme áll előtte, egy lépést tesz előre. Kezét kinyújtja, szerelme testét simogatja. De, nem tudja, hogy ki áll előtte, testét érzékeli, és egy ponton a testét felismeri. Fejkendőjét most már leveheti. Hisz, szerelmét így már felismeri. Igen. Ő. Ő, aki Kegyedet nagyon szereti. Így, Kegyedet megkapja, s szerelmét adja  az éjszakába.

Szép nap volt. Nem felejtettelek el. Virágot vittem neked, hogy ma Boldogan ünnepelj, hisz ez a Te ünneped. Nőnap. Ma, csak Rólad szól minden,  Téged ünnepelünk, hisz a szívünkben élsz,  mert Mi férfiak Téged szeretünk.