Kegyed csónakázik. Hosszan elnyújtva meríti be a lapátokat a vízbe. Szemei kémlelik az égszínkék, tiszta eget. Lassan halad. Nem siet, hisz már távol van a part. Egyszer csak félelem ragadja meg kegyedet. Lapátokat elengedi, s vár. Segítségért kiállt! Hangja messzire hallatszik. Hisz, Kegyed felé vihar közeledik. Vihart az állatok megérzik. Kegyednek delfinek raj segít, csónakját lassan a part felé viszik. Megmenekült. Most már boldog, hisz orcájára mosoly került. György – Villa. 2015-05-10
Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyved, ha elolvasod, meglásd, lelked mennyivel lesz könnyebb" Kút fejemből születtek, e művek, jó olvasást A szerző.