Emlékemben él még az, a perc, mikor Rád találtam. Őszi este volt. Hideg eső eset, kellemetlen szél fújt. Fa, ága is meghajlott, alatta voltál, remegtél. Ablakomból észrevettelek, sietve levittem egy meleg takarod Neked. Rád tettem, átöleltelek, házamba bevittelek. Kandallóhoz, lobogó tűz mellé ültettelek. Átmelegedtél. Tőlem már el nem mentél. Hosszú évek teltek el, mikor másképp döntöttél. Elhagytál. Esik a hideg eső, szél romból, faága is meghajol, de Te már nem vagy alatta. Ablakomnál állok, s egy gyönyörű Nőt visszavárok.
Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyved, ha elolvasod, meglásd, lelked mennyivel lesz könnyebb" Kút fejemből születtek, e művek, jó olvasást A szerző.