Kor már eljárt feledted, és te a gyermeket nézed. Nézed, és emlékszel, hogy karácsonykor mesélt neki. Emlékszel az első mesekönyvére. A Hófehérke, és a hét törpére. Öledbe ült a gyermek, s láttad, hogy tátott szájjal figyeld, és néha közbe szólt, hogy Papa, ez még egyszer olvasd el nekem, mert a hét törpét én nem ismerem. Mi, is a nevük? Papa olvasd fel nekem. Te sorold, látod, hogy a gyermek szeme hunyorog. Álomba hajtotta kicsi fejét. Gyermeknek a meséből ennyi elég. Ülsz a fotelba, Te is úgy vagy, hogy csak emlékszek, a szemed is pislog már, de ne aludj, hisz hív a Gyermek, Papa a fenyőfa alatt az ajándék Rád vár. Papa gyere már, hisz e mesekönyv téged vár. Gyere, ülj mellém, és én olvasok neked. Papa, tud, hogy Téged nemcsak karácsonykor szeretnek. Drága Papa, mert a gyermek a nagyit, így szólítja. Gyere, ülj ide mellém, Neked örömmel mesélek, mert szeretlek. Papa.
Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyved, ha elolvasod, meglásd, lelked mennyivel lesz könnyebb" Kút fejemből születtek, e művek, jó olvasást A szerző.