Karácsonyi emlék

Kor már eljárt feledted, és te a gyermeket nézed.
Nézed, és emlékszel, hogy karácsonykor mesélt neki.
Emlékszel az első mesekönyvére.
A Hófehérke, és a hét törpére.
Öledbe ült a gyermek, s láttad, hogy tátott szájjal figyeld,
és néha közbe szólt, hogy
Papa, ez még egyszer olvasd el nekem,
mert a hét törpét én nem ismerem.
Mi, is a nevük?
Papa olvasd fel nekem.
Te sorold, látod, hogy a gyermek szeme hunyorog.
Álomba hajtotta kicsi fejét.
Gyermeknek a meséből ennyi elég.

Ülsz a fotelba, Te is úgy vagy, hogy csak emlékszek,
a szemed is pislog már, de ne aludj, hisz hív a Gyermek,
Papa a fenyőfa alatt az ajándék Rád vár.
Papa gyere már, hisz e mesekönyv téged vár.
Gyere, ülj mellém, és én olvasok neked.
Papa, tud, hogy Téged nemcsak karácsonykor szeretnek.

Drága Papa, mert a gyermek a nagyit, így szólítja.
Gyere, ülj ide mellém, Neked örömmel mesélek, mert szeretlek.

Papa.