Bossi blogja

6. fejezet .     Baleset Háború véget ért. Eugén annyira megerősödött, hogy el tudtak költözni a biztonságosnak vélt Jurába. (Jura, Svájc egyik kantonja). A család ott is vett egy Kúriát, amely szintén Erzsébet nevét viselte. Karola és Joachim a két gyermek, már szépen cseperedtek. Már elég nagyok voltak ahhoz, hogy megértsék Apjuk hiányosságát. A gyermekek és a német nevelőnő kint a kertben játszottak. Egyszer csak egy nagy jajgatásra lettek figyelmesek. Siettek a házba, a kék teremből jött a segítségkérés. Mikor beléptek, akkor látták, hogy az Apjuk a földön feküt, mellette a két mankó. Mivel a gyermeket ötévesek voltak, így nem tudtak segíteni Édesapjukon. Nevelőnő megkérte az ifjú grófot, hogy menjen, és keresse meg Édesanyjukat, és mondja el, hogy mi történt, de siessen. Édesanyját megtalálta a virágos kertben, éppen a futórózsáit öntözte, és ápolgatta. - Édesanyám!  Édesanyám! - Mi van kisfiam? - Édesanyám jöjjön gyorsan (Joachim, a sietségtől, és ...

  5. fejezet.     Kórház Báróné, mikor megtudta a hírt, hogy Eugén a kórházba van azonnal szólt az inasnak. János szóljon a lovásznak, hogy készítse elő a hintót. Inas ment, és a hintó félórán belül, Kúria előtt állt. Erzsébet beszállt a hintóba, és kiadta az útirányt. Felsőzsolcai Honvéd kórház. - Igen, Báróné. - Indulj János, de siess! Az út hosszú volt, és fárasztó. Egyszer álltak meg pihenni, de csak annyi időre, hogy lovakat cseréltek. Kórházhoz értek. Báróné megkereste a vezető orvost. Eugén után érdeklődött. Nővér elvezette a bárónét az őrnagy szobájához. - Eugén maga az? Alig ismeretem meg Kedvesem. Látom a feje, és a teste is megsérült, erről nem írt. - Igen, én vagyok Erzsébet, nem akartam megijeszteni, ezért nem írtam meg, a sérüléseimet. - feleli a félig bekötözött férfi. - Hál Istennek, hogy él. - Igen. Egy kicsit én is aggódtam. Erzsébet finoman, és érzéssel átöleli a férfit. - Finoman még, Drága! Egy kicsit még fáj. - Bocs...

   4. fejezet.     Front Eugént, és a hadtestét a frontra vezénylik. A rábízott egység keményen védte a harcvonalat, de a felderítőket kellett ki küldeni. Így megtudták, hogy figyelni az ellenség mozgását. Eugén két katonát küld ki erre a feladatra. Az első pár visszajött. Kiküld még két katonát, a másik irányba, hogy ott is derítsék fel az ellenség másik vonalát, de azok már nem tértek vissza. Az ellenség ősztűz alá vette őket. Hajnal négy óra lehetett. A pontos időt nem igazán tudták meg állapítani. A hadtest egy darabig állta a golyózápor, és gránátok támadását, de nem bírták sokáig. Elvéreztek. Sok volt a halott, és a sebesült. Eugént is eltalálta egy gránát, mélyen beleállt a jobb lábába. Ütközet után a lövészárokban fél napra találták meg. Sérülését nem tudták ellátni mivel nem állt rendelkezésre megfelelő kötszer. Csak abban tudtak segíteni, hogy a sebesült részt elszorítják. Azonnal a fronti kórházba vitték. Ott az egyik felszabadult a műtőben...

3. fejezet.     Bál. Erzsébet Kúriában egy kis hétvégi összejövetelt tartott Bánhegyi Erzsébet báróné. A teremben a környező Kúriák tulajdonosai voltak. Folyt a kacagás, mulatozás, evés, ívás. A társaság jó kedvű volt. Egyszer a hírnők meg jelenik az ajtóban és keresi, von Vorbeihalten Eugén grófot. Báróné a hírnököt a grófhoz vezeti, aki átadja a táviratot és távozik a teremből. Gróf a távirat kinyitása után hirtelen az arca elsápad. Teremben most csönd az úr, és feszült figyelemmel mindenki a grófot figyeli. Majdnem egyszerre kérdik, hogy mi baj van grófom? Gróf tájékoztatja a terembe lévőket, hogy sajnos mennem kell, mert a hazám Németország hadat üzent Belgiumnak. Gróf meghajol a társóság előtt és elköszön. Báróné utána szól: Várjon, Eugén lekísérem. Lépcsőn lefelé menet a báróné megkérdi a grófot, hogy mikorra kell a gyülekező helyre érnie? - Csak négy nap múlva - feleli a gróf. - Akkor, miért nem maradt még nálam éjszakára, és köszön el Tőle...

2. fejezet.    Ismerkedés 1910. Szent István havának 18. napja van. Idő kellemes, ragyogóan süt a Nap. A sétányt a fiatal leányok és fiatal fiuk lepik el. E társaságban van Eugén is, mint ifjú végzős katonakadétok, sétálgatnak a tó körül. A társaság egy padra leült, és nézik a tavon úszó hattyúkat, vadkacsákat. Időnként, "kacsáznak". / ezt lapos kővel szokták játszani, cél az, hogy a kő hányszor pattan a víz fel színén / Evvel is telik az idő. Vilmos köve pattant legtöbbször. Fiúk az arra sétálgató, nevető hölgy csoportra lettek figyelmesek, hogy milyen jó kedvűek a lányok. Különösen egy fehér bőrű, hosszú vörös hajú lány keltette fel Eugén érdeklődését. Mikor Eugén a követ hajította, közben a leány nézte, és elrontatta, így nem nyerte meg a versenyt. A mellettük elsétáló leány, kissé hátra fordította a fejét, és nézte, a rápillantó Eugén. A két szempár egymásra talált. Bocsánat, szólalt meg Eugén, megtörülte a nedves kezét, elköszönt a kadéttársaitól, és a leány utá...

1.   fejezet.      Fiatalkor Eugén gyermekként Svájcban a Francia határ mellet nevelkedett Couvet városában. Szülei természetesnek vették, hogy a német nyelv mellett a francia nyelvet is tanulja. A gyermek ifjú grófot egy fiatal francia nevelőnő okította. Ekkor még Eugén, hat éves a nevelőnő Szofi tizenhét éves volt. A kisgróf éles eszű, jó felfogású, gyermek, aki a játék mellett a nyelvet is könnyen megtanulta. Mivel az 1812-es napóleoni háború végig söpört Európán, így Svájcot sem kerülte el. Eugén Édesapjának, von Vorbeihalten Edgardnak is be, kellet állni a Napóleon, vezette hadseregbe. Az ifjú gróf ekkor látta utoljára Édesapját. Édesanyja a francia származású, Gautier Susan férje halála után egy bordélyházat nyitott a francia kisvárosban. Gyakorlatilag a hat éves ifjú grófot Szofi, és a bordélyház nevelte fel. De, komoly a nevelőnőjétől kapta.  Ifjú hamar elsajátította a jó nevelést, és a tanulmányaiban, így kortársai, fölé emelkedet. Szofi...

Ugye kedveli, mikor a Nap barnítja a testét. Gyönyörű teste, szinte csoki barna. Kegyed szereti, mert enni akarja. Érzem, hogy a forró csokis teste izgalomba hoz. Érzem, hogy feszül minden részem. Teste csodaszép, és várom, hogy hozzám érjen. Ugye, imádja a Napot! Mikor Kegyedet barnítja, ott ahol senki sem látja. Csak én láthatom. Nekem mutatja meg gyönyörű feszülő testét. S, emlékébe él azok az esték, mikor ketten voltunk a Tó parton. De, eljött a Nap felkelte, Kegyed megcsókolt örömébe. Ugye Imádja ezt a napot!