Ugrás a fő tartalomra

Ifjú Gróf élete


3. fejezet.    

Bál.

Erzsébet Kúriában egy kis hétvégi összejövetelt tartott Bánhegyi Erzsébet báróné. A teremben a környező Kúriák tulajdonosai voltak. Folyt a kacagás, mulatozás, evés, ívás. A társaság jó kedvű volt. Egyszer a hírnők meg jelenik az ajtóban és keresi, von Vorbeihalten Eugén grófot.
Báróné a hírnököt a grófhoz vezeti, aki átadja a táviratot és távozik a teremből. Gróf a távirat kinyitása után hirtelen az arca elsápad.

Teremben most csönd az úr, és feszült figyelemmel mindenki a grófot figyeli.
Majdnem egyszerre kérdik, hogy mi baj van grófom?
Gróf tájékoztatja a terembe lévőket, hogy sajnos mennem kell, mert a hazám Németország hadat üzent Belgiumnak. Gróf meghajol a társóság előtt és elköszön.
Báróné utána szól: Várjon, Eugén lekísérem. Lépcsőn lefelé menet a báróné megkérdi a grófot, hogy mikorra kell a gyülekező helyre érnie?

- Csak négy nap múlva - feleli a gróf.
- Akkor, miért nem maradt még nálam éjszakára, és köszön el Tőlem kellő képen grófom?
- Báróné, ha szeretné, teljesítem kérését. Utána már mennem kell, mert sok dolgot el kell intéznem a jelentkezésig.

A hálószoba felé vették az irányt.

Eugén teljesítette, Erzsébet kérését, és kellő képen elköszönt tőle.
Kellemes ébredés után, lekíséri a grófot az ott várakozó hintóhoz.
Báróné átöleli a grófot, és fülébe súgja: vigyázzon magára és jöjjön vissza. Kúria lépcsőjéhez értek. Gróf beszáll a hintóba és int a kocsisnak, hogy mehetünk. Erzsébet előveszi a keszkenőjét, és integet.

Hintó után kiállt!

- Mi lesz még grófom?

- Benacrichtigungen es dan, sequentia, sequentia, sequentia, de már csak a hang jön vissza.

Báróné még mindig a lépcsőn áll és a hintó után néz, de már alig látja. A hintó végleg eltűnt a ködben. Erzsébet még nem megy vissza, még mindig a hintó után néz, de már csak a tejszínű köd, terjeszkedik a levegőben. Keszkenőjét leereszti, szemét megtörli, és hálószobájába visszavonul.

{ Benacrichtigungen es dan = majd meglátja
  sequentia = ami következik }

Erzsébet a búcsú után visszaemlékszik az első találkozásra, és arra, hogy megismerkedtek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.