Bossi blogja

Második fejezet.  Szüleimmel elköltöztünk a lakótelepi lakásból egy vidéki kisvárosba. Nagyon szép kertes házba. Szüleim a költözés után rá két hónra elhunytak, így tulajdonosa lettem egy szép teleknek, és a rajt lévő háznak. Boldog voltam, hogy huszonöt évesen van egy saját házam, telekkel, de nem így szerettem volna. Sors ezt hozta, ez ellen nem lehet semmit tenni. Nem így képzeltem. Élet beleszólt. Emlékszem szombat délután volt, a kisváros piacán sétáltam. Nézegettem a szerszámokat hogy melyik olcsó, és még jó, melyik ezek közül használható. Igyekeztem a jobb állapotban lévő szerszámokat megvenni. Nézelődés közben meglöktem egy hölgyet. Jobban megnéztem. Felismertem, de nem akartam hinni a szememnek. Hölgy megfordult, nézett, kezét szájához tette gondolkodod. Ni, csak ki van előttem, széttárta a kezeit, és átölelt. Anélkül, hogy kimondta volna a nevemet. - Te vagy Öcskös? Nem hiszem el? Hogy kerülsz ide? Még feltett csomókérdést, csak pislogtam. Nem tudtam hírtelen válaszo...