Bossi blogja

Szomszédomnak, Péter barátomnak. Elhunyt Édesanyja emlékére. Nem feledlek, hisz bennem élsz. Méhedből bújtam ki. Csecsedből szoptam az éltető tejet. Szoknyád mellet nőttem fel. Gyermekből, felnőtté neveltél. Sós verejtékedet ittam sokáig, ami édes volt, mert a Tied volt. Anyám. Véredet viszem tovább. Adom át, hogy unokáidban éljen. Anyám, soha nem feledlek, mert mindig a szívemben vagy, hisz bennem élsz.

Jó, mikor hozzám érsz, és a vállamat érinted. Jó, mikor a testemet öleled, így e kellemes érzést átadom Néked. Jó, mikor a szívek egybe kelnek, mert ők igazán szeretnek

11. fejezet. Művégtag. Már majdnem letelt a gyász éve, mikor Eugén megkapta a műlábát. Így már nem kellet mankóra támaszkodva közlekednie. Leánya, Karola intézte el. Addig mondta testvérének, hogy készítsen Édesapjuknak egy lábat, amíg Joachim ráállt. Tervező mérnök segítő társa az ügyes kezű, jó szakember, a magyar származású János volt. Joachim, egy olyan műlábat készítetett, ami úgy mozgott, mint az igazi. Ennek különlegessége az volt, hogy bokánál, és térdnél hajlott. Így járása természetes volt. Aki nem tudta, hogy műlába van, a nehezen vette észre a járásán. Sokat gyakorolta, mire ide fejlődött. Nadrág szárát a szabójával úgy varrata, hogy a lábán a művégtag ne látszódjon ki. Eugén, nagyon boldog volt. Ennek annyira megörült, hogy már hosszabb túrákra is vállalkozott. Meg is volt az eredménye. Egyik túránál megismerkedet egy fiatal csinos lánnyal. Katalinnal. Annak ellenére, hogy még gyászolt. Tudta, hogy a gyász nem sokára végett ér, de a lány annyira lenyűgözte, h...

Néznek Téged, lesik szavaidat, és tetteidet. Kíváncsiak. Figyelnek, vigyáznak Rád. Óvnak, s szeretnek. Fentről nézek. Ha, kell, segítenek, csak higgy nekik, mert szeretnek. Hisznek Neked, csak figyeld őket. Lehet, hogy nem látod, de Veled vannak. Kísérnek. Hidd el, hogy szeretnek, és mondják, hogy Te is szeresd őket. Figyelnek Rád. Lesik kívánságaidat, tetteidet, érzéseidet, vágyaidat, mert szeretnek Téged. Ott fent! Ők, akiben hiszel. Az Angyalkák.

Állj ki a mezőre, s néz fel az égre. Tárd szét a kezed, emeld magasra, s légy büszke, hogy megtetted. Mit látsz? Sötét felhőt, csillagos égboltot, göncölszekered, benne játszadozó apró csillagot. Nézz fel! S láss! Láss, hogy jobban lássál, másnak szebb utat mutassál. Mutasd hát magad, mert az Angyalok benned vannak. Te, egy Angyal vagy! Sokan ezt nem is látják, és nem tudják. Nézz fel, hogy lássanak, de vigyázz! El ne kábítsanak!

10. fejezet. Temetés. Eugén a nevükhöz és a rangjukhoz méltóan szerette volna eltemetni Erzsébetet. Mivel nem voltak az egyház által összeadva, így ezt nem tudták összehozni. Így a temetés egy szerényebb ceremónia lett. Időjárás félig kegyes volt hozzájuk, mert a Napsütőt, az eső pedig eset. Eugén mankóval ment ki a temetőbe. Ez Eugén számára az út veszélyes volt, síkos. Így a menet lassan ment. Erzsébetet sokan kísérték el. A gyászszertartás is rövid volt. A sírnál egy pár percig a család, és a szolgák maradtak, hogy végső búcsút vegyenek Erzsébettől. Amikor a koporsót a végső nyughelyére eresztették, akkor a gróf mankójával a sírhoz ment, hogy egy marék földet dobjon Erzsébet koporsójára, egyensúlyát elveszítette, és majd nem a sírba esett. Lánya, és fia szerencsére elkapták. Már kiértek temetőből, mikor Eugén megcsúszott. Szerencsére a szolgák, akik mellette voltak Elkapták. - Ez már a második, megcsúszása, rövididőn belül. Vigyázzon Édesapám! - Tudom, leányom, és vigyázok....

9. fejezet. Utolsó órák Egy hét múlva a testvérek haza érkeztek. Édesapjuk elmesélte, hogy mi történt. Mind tudjátok az utóbbi időkben Édesanyátok nagyon, betegeskedett. - Ezt, nem tudtuk Édesapa. - szólalt meg Karola. - Kérem, folytassa Édesapánk? – mondta Jochaim. Már az utóbbi időkben az agya sem volt tiszta, képes volt fantáziálni, és álladóan mellé beszélt, és súlyos tüdőgyulladása is volt. Abból alig gyógyult ki. Egyszer, Édesanyátok emlékezik vissza, ezt mondta, hogy Eugén drágám már sokkal jobban érzem magam, kicsit kimegyek lovagolni. Nem bírtam visszatartani. Nem tudtam. Eugén elsírta magát. A testvérek is sírni kezdtek. Édesapánk kérjük, ne sírjon, most már visszahozni nem tudjuk Édesanyánkat. Már nem. Eugén lassan letörli az arcáról a könnyeket, és folytatja. Még szipog, nehezen ejti a szavakat. - Jól van Kedvesem, de vigyázzon Magára, tudja... - Tudom, Drágám, higgye el nem lesz semmi baj. - Addig én kint leszek a teraszon, és ott fogom várni, hogy vissza...

8. fejezet. Gyermekek. Doktor megérkezett. Megvizsgálta Eugént. - Asszonyom, semmi gond. Le kell kicsit fektetni, pihennie kell. Minden jel arra mutat, hogy agyrázkódás. Hamar el fog múlni. - Köszönöm, doktor. Magdolna, kísérje ki a doktor urat. Doktor elköszönt és távozott a Kúriából. Minden nap magántanár érkezett, aki tanította a két gyermeket. Joachim éles eszű, gyors felfogású diák volt. A hajózás után érdeklődött. Tanulmányai a Tengerészeti, hajózási főiskolán folytatta. Itt évfolyam első volt, és magasan kiemelkedett az iskolában. Iskolája, mivel kiváló eredményt ért el, doktorátussal vizsgázott. Őt Magyarországra a Schlick –Nicholson Wagon, Hajó és Gépgyár Rt-nél helyezte el, mint tervező mérnők. Joachimnak nagy része volt, „Günyü" nevű vontatógőzös tervezésében. Karola a szépségével, és a csinosságával tűnt fel. Habár Ő nem volt oly éles eszű, mint a testvére, de azért Ő sem marad alul a többiekkel szemben. Karolát egy Leánygimnáziumba íratták be. Az iskoláb...

Biztos vagyok, szólt Olga. Aki most a kanapén ült, és olvasott. Biztos? - kérdi Vilma, a barátnő. Vilma, most a konyhában készíti a vacsorára valót. Társaságot várnak. Olga főnökét, és barátaikat. Közös partit fognak csinálni. Még van hét órájuk. Vilma tálalt. Vacsi az asztalon. Rákot, csigát, kagylót falatoznak, tormával, és mustárral. Vilma kitalálta, hogy "valaki", majd asztalt fog játszani, és rá fogja rakni a falatokat, amit fogvájóval átszúrt, és úgy rakja rá az alanyra. Utána, utána, majd azt a játékot játsszák, hogy alkotnak kört, és "valaki" a kör széléről sétálva hozzá ér a másikhoz. S annak valamit áldozni fog a társaságért. A nagyszobából, átvitték a másik szobába az asztalt, és az ülőgarnitúrát. Várták a társaságot. Kutya ugatott, hogy valaki áll a kapuba. Olga kinéz, és látja, hogy a volt férj, Lajos áll. Kinéz,újból nem hisz a szemének, és mondja Vilmának, hogy ki áll kint. - Ő miért jött? A francba, hogy itt van. Most mi fog történni, ha itt...

Lujza Kiskutya ugrál a réten, és hevesen ugat. Vau, vau, vau. Kicsi feje a lyuk felé hajlik. Pici farkincája, mint a rudacska égre mutat. Farkincáját csóválja, egyre gyorsabban, jelez valamit. Vau, vau, vau. János a gazdája a kutyája fölé hajol, és látja, hogy a lyukból két szem néz ki. Megsimogatja kutyáját, megdicséri. Lujzi, ügyes vagy! Ne bántsd, ő még kicsi. Épp olyan, mint te. Gyere, menjünk. János előre lép, Lujza követi, de visszanéz. Nem érti, hogy miért, hisz ő még ott van.

7. fejezet. Baleset Háború véget ért. Eugén annyira megerősödött, hogy el tudtak költözni a biztonságosnak vélt Jurába. (Jura, Svájc egyik kantonja). A család ott is vett egy Kúriát, amely szintén Erzsébet nevét viselte. Karola és Joachim a két gyermek, már szépen cseperedtek. Már elég nagyok voltak ahhoz, hogy megértsék Apjuk hiányosságát. A gyermekek és a német nevelőnő kint a kertben játszottak. Egyszer csak egy nagy jajgatásra lettek figyelmesek. Siettek a házba, a kék teremből jött a segítségkérés. Mikor beléptek, akkor látták, hogy az Apjuk a földön feküt, mellette a két mankó. Mivel a gyermeket ötévesek voltak, így nem tudtak segíteni Édesapjukon. Nevelőnő megkérte Joachimt, hogy menjen, és keresse meg Édesanyjukat, és mondja el, hogy mi történt, de siessen. Erzsébetet megtalálta a virágos kertben, éppen a futórózsáit öntözte, és ápolgatta. - Édesanyám, édesanyám. - Mi van kisfiam? - Édesanyám jöjjön gyorsan. (Joachim, a sietségtől, és a rémülettől már alig kapott leveg...

Testedet rég láttam ilyen szépnek. Mennyei álmok, mennyei remények. Mikor finoman Hozzád érhetek. Érzem a lecsurgó gyöngyöző verejtékedet, amint ujjaim közt haladnak át. Aranyló szőrszálaid az egekbe néznek, s közben bársonyos testedhez érek. Óh! Mennyei álmok, Mennyei remények. Mondd, hogy mikor érinthetem újból gyönyörű testedet. Mondd, kérlek?