Bossi blogja

Bohóság . Tengerpart. Csodás, homokos tengerpart. Fiatalok a tengerben játszanak. Lány tengerben áll, csendes hullámok mossák lábait. Fiú, a homokos parton, tenger szélén áll. Háttérben hegyek, és egy vár romjai látszanak. Lány, fogja a fiú kezét, és húzza a tengerbe. Fiú, fogja a lány kezét, és húzza a feléje. Fiatalok, közben nevetgélnek. Még játék nekik az Élet. E, vidámságot, egy közeli kerékpár küllőin keresztül nézhetjük meg. De, még láthatjuk a szelep, és a gumi részletét. Köztük van egy női kerékpár. Várva vár, hogy elvigyék. Játszanak a fiatalok, mert bohók. Élvezik az Életet. Nekik, még játék az Élet. Festmény: Ruth Schmidt festőművésznő alkotása Buda-Tétény. 2017-10-26.

Néha jó a magány. Kell! Kell, hogy emlékezzél. Emlékezzél! Emlékezzél, azokra, akiket ismertél. Őseidre. Nagymamádra, Nagypapádra. Néha, jó a magány. Kell! Kell, hogy gondolkozzál. Gondolkozzál! Gondolkozz, hogy mit követtél el. Gondolkozz, hogy hogyan tovább. Vesd össze a múltat, s a jelent. Vesd, össze, hisz jövő képet így alkotod. Néha, jó a magány! Buda-Tétény. 2017-10-23.

Elfordítottam a fejem, a hang után mentem. Nem láttalak. Csak éreztem a kisugárzásodat. Éreztem a kellemes pillantásodat. Sötétben botorkáltam. Mentem, a szívem után. Közelebb értem, s megláttalak. Észre vettél, pillantásoddal jeleztél. Jelzésedet vettem, még közelebb mentem. Égszínkék szemeidbe nézhettem. Aranyszőke hajad, kezemet érintette. Finom tested, testemet megremegtette. Jó, érzés volt, és kellemes. Gyengéd, és szeretetteljes. Ezt csak Tőled kaptam. Átöleltél, mint régen. Ott a vén Dunánál a téren. Így nem ölel senki sem. Karjaid, lágyan érintettek. Pici szíved, szívemmel együtt lüktetett. Szád, a számat kívánta. Ajkad a szavakat, csak nekem mondta. Csak néztelek. Gyönyörű Nőt láttam. Csodáltam egy, Kedves teremtést. Karjaidban nem éreztem szenvedést. Fiatalon tettem fel, Neked egy kérdést. Kérdésemre nem válaszoltál. De, mielőtt megtennéd. Kezedet, kezeimbe helyezem. Kedvességedet csókommal kifejezem. ...

Érzed, az Ősz illatát? Őszi fák leveleinek sugallatát, Nap, kellemes melegítő sugarát. Érzed? Hisz, érezned kell. Mert, ősz van, és csodás. Ősz van, ilyenkor minden más. Fák, megmutatják leveleik szivárvány színeit. Tó, már jelzi, hogy már nem melegít. Talaj, még puha. Még nem kemény. D e még rajta járni élmény. Érzed? Hisz, még Ősz van, és kellemes, Nap sugara, ölelő, és szeretet teljes. Gyűjtsd be, e kellemes illatot, s érezd, hosszú hónapokon át, tavasszal felejtsd el az Ősz illatát. Érezd. A levelek, csendes, finom hullását, mikor a fák ágait elhagyják. Növények, is kissé össze húzódnak. Még örülnek a melegítő Nap sugarának. Ősz van, ezt Te is érzed. Ilyenkor jobban élvezed a szerelmet. Érzed? Érzed, az Ősz illatát? Őszi fák leveleinek sugallatát, Nap, kellemes melegítő sugarát.