Bossi blogja

Hamvas bőröd a vízesésnél áztatott. Csillogó, loknis hosszú hajad megmosod, hogy még fényesebb legyen. Kellemes tavaszi szellő finom testedet bejárja. Minden porcikádat átjárja, hogy élvezze a szabadságot. Fehér bőröd a lehulló víztömeg mögött is látszik. Jó nézni, mikor selymes testedet óvatosan mosod. Szinte, már a látvány is szép. Elém tárul egy régi kép. Mikor a mezőn csak úgy ruhátlanul átszaladsz. Boldog voltál, és szabad. Most már másé a kecses kezed. Más kapja, s élvezi a szerelmedet. Kivárom, azt az órát, mikor hozzám jössz. S, szerelemmel oltom be csodás testedet, hogy az együtt töltött perceket soha ne feled. Kedvellek.

Történetet az utcán hallottam. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tavasz utolsó napjait töltötte. Hamarosan jön a várva várt Nyár. Ne fokozzam az izgalmakat, elmesélem az esetet , azaz a hallottakat. Apuka, kisfiával sétálgat. Apa, fogja gyermeke, apró kezét. A kis kéz elveszik a nagy tenyérben. Figyelem őket. Észrevettem, hogy a gyermeken apró piros pöttyök vannak.  Gyermek elkezd vakarózni. -        .      .  Mondtam, hogy NE vakard, mert akkor nagyon sok lesz belőle a pici testeden. -        .      De, viszket! -            .  Értem, még egy picit légy türelmes, és a doktor néni megvizsgál Téged. -           .   Ezek milyen pöttyök? -           .   Anya, azt mondta, hogy bárányhimlő. Kisfiú megértette, amit Apukája mondott, nem vakaródzott tovább. Közben elered az eső. Pár csepp, pöttyök...

Kegyed csónakázik. Hosszan elnyújtva meríti be a lapátokat a vízbe. Szemei kémlelik az égszínkék, tiszta eget. Lassan halad. Nem siet, hisz már távol van a part. Egyszer csak félelem ragadja meg kegyedet. Lapátokat elengedi, s vár.    Segítségért kiállt! Hangja messzire hallatszik. Hisz, Kegyed felé vihar közeledik. Vihart az állatok megérzik. Kegyednek delfinek raj segít, csónakját lassan a part felé viszik. Megmenekült. Most már boldog, hisz orcájára mosoly került. György – Villa. 2015-05-10

Igen, Anya csak egy van. Egy van, kinek fent, és szerencsés, akinek lent. Miénk, már fent van. Fentről néz Reánk. Figyelő szemeivel, selymes kezeivel, még mindig óv Minket. Hisz, Ő már nincs köztünk, de érezzük a szerető karjait, szeretetet sugárzó szemeit, selymes, puha, lágy kezeit. Igen. Ő, még mindig vigyázz Rák. A szertő Édesanyánk.