Ugrás a fő tartalomra

Csónakázó





Kegyed csónakázik.
Hosszan elnyújtva meríti be a lapátokat a vízbe.
Szemei kémlelik az égszínkék, tiszta eget.
Lassan halad.
Nem siet, hisz már távol van a part.
Egyszer csak félelem ragadja meg kegyedet.
Lapátokat elengedi, s vár.
   Segítségért kiállt!
Hangja messzire hallatszik.
Hisz, Kegyed felé vihar közeledik.
Vihart az állatok megérzik.
Kegyednek delfinek raj segít,
csónakját lassan a part felé viszik.
Megmenekült.
Most már boldog, hisz orcájára mosoly került.
György – Villa. 2015-05-10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.