Bossi blogja

Népem legyen boldog, szent, és oldod Minderre fogható, kövesse az Úr szavát, és adassék adóját Királyának. Evvel is gyarapodik az ország! Ha te szolgalélek adózol, akkor neked jobb lesz a sorsod valamikor. Ne feled, hogy e Királyi kincstárat fel kell töltened! Amid van, azt szolgáltassad be, de legyen jó falatok télire, mert tavasszal kezdődik a földmunka, neked ott a helyed helyt kell állnod a sorokba. Ne légy beteg, és nem dolgozó, mert a siker elmarad, és te szolga nem leszel boldogabb.

Csillogó szemeid rám mosolyogtak Tüzes tekinteted engem követ, mikor más felé megyek é s nem Hozzád, sietek. Pedig tőlem ezt kérte, hogy karjaim közt legyen neked szeretet. Amit még nem tudok adni, de tőlem hamar meg fogod kapni. Ígérem! Te, vagy számomra a nyugalom szigete Benned lelem meg azt a forrást, amit másutt nem találtam. Számomra egy csinos Hölgy vagy. Így már tudom, hogy utam hová vezet. Szép vagy. Ragozni ezt nem fogom, és nem is akarom. Szemeid árulkodnak, s nekem nyugalmat sugároznak

Ősz van, hullanak a falevelek. Hideg szél fúj, és nem vagy velem. Sötét van. Merre jársz, hisz itt kell lenned mellettem. Fázom. Hozzád bújnék, hogy melegítsél. Nem vagy itt, hűvös szél fújja át a testemet, didergek. Hideg van. Végre látlak. Felém jössz, hozzám jössz. Már nem annyira fázok. Mellettem vagy. Átölelsz, jó esik a meleg, amit nyújtasz. Kellemes. Így már sokkal jobb. Forróságod adsz, megcsókolsz. Finom, szeretem, édes, és kellemes. Testemet átjárja a meleg. Már nem fázom. Velem vagy. Szeretlek

Tette fel a kérdést a fiatal férj, a Asszonyának. Miért üres a lábas? Amikor még elmentem, akkor még félig tele volt. Most meg üres, ki járt itt! Ki volt az, aki megette az ebédem! Ki! Felelj Asszony, mert eljár a kezem. Asszony csak húzta be a nyakát, mikor a férj feléje közeledet. Majd, szóhoz jutott, és így felelt. Üres, akkor üres, és mi van, ha a lábas nincsen tele. Megromlott, a leves, azt már nem adom oda szeretett férjemnek, hogy beteg legyen. Hát, akkor hol van a leves, Asszony! Megették az állatok, a macskád, és a kutyád, Ember. Ember kiment, rá nézett az állataira, megkérdezte tőlük. Jó volt? Macska kedvesen nyávogott, kutya illedelmesen ugatott gazdájára, majd visszament Asszonyához, és emigyen szólt neki. Szerencséd van Asszony!

Császár! Sokan így hívnak, és hívtak. Mindig fénybe voltál, be kell vallani Flóri, hogy Te voltál a jó, a kiváló! Nem feledjük, hogy még a Törö is jó volt! Aranylabda még is a Tied Flóri. Az egy elismerés, egy kedves emlék. Most viszed magaddal a technikát, jó, és szép játékot, és a sok Földi szeretetett. Ott fent is légy technikás, szedd össze a CSAPATOT, és ott is győzzetek, mert MI itt lent a földön szurkolunk Nektek. Szeretünk, mindig Flóri! Emlékünkben élsz, és élni fogsz Flóri! Nyugodj békében!