14. fejezet. Karola. Reggel Édesapától hangos az épület, Eugén nagyon mérges. Szídd most mindenkit. Nem mernek a közeléhez menni, félnek tőle. Tudják, ha ideges, akkor mindent tör, őrjöng, és senki nem áll meg a lába előtt. Valaki csak veszi a bátorságot, és bekopog az ajtón. Egy erős üvöltő hang hallatszik a szobából. - Ki az? - Csak, én, csak én Édesapa. Bemehetek? - Te, lányom bejöhetsz. Karola benyit, és látja, hogy Édesapja az ágy végénél áll, és próbálja felvenni a mankót. - Várjon, majd segítek. - Köszönöm, Karola. - Miért jöttél? - Csak úgy, gondoltam, hogy ha megnézem Édesapánkat, akkor jobb lesz egy kicsit a kedve. - Ne beszélj félre, azt nem szeretem, mond hát, miért jöttél. - Előbb üljünk le, jó. Leültek a fotelokba, és Karola elmeséli, hogy Édesapának már nem többé művégtagja - azaz műlába -, János nem tud készíteni másikat, így mankóval kell járnia. - Tudtam, hogy miért ver engem az … - Édesapánk, kérem, ne folytassa, hisz ő nem tehet róla, higgye ...
Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyved, ha elolvasod, meglásd, lelked mennyivel lesz könnyebb" Kút fejemből születtek, e művek, jó olvasást A szerző.