Bossi blogja

Hűvös idők járnak. Csípős szelek fújnak. Hideg van, és friss a levegő. Fázik az ember.  Levetette ruháját a természet. Miden kopár, nem zöldül a határ. Téli manók előbújnak. Jeget, fagyott, havat hoznak. Itt a tél nem vitás. Csak a meleg ruha melegít semmi más.

Húztam egy vonalat Húztam egy vonalat, a papíron, és elképzeltem, hogy húznék mellé egy másikat. Megtettem. Elképzelést, tett követte. Gyorsan átmentem a szomszédba, és onnét az alattam lévő utcába, húztam a vonalakat. De, néztem, és észleltem, hogy a ceruzám hegye erősen kopik, ezért nagyon messze mentem, arra, keletre, hogy kérjek egy kis pénzt a további műveletre. Lám, megértettek, és segítségemre siettek. Tovább húztam a vonalakat, és a szomszéd kertjébe vettem magam. Elfogyott a ceruzám, boldog voltam, hogy pénzemből mennyire futotta. Utamat bevonalazta.                            Így, hát tudtam, hogy merre kell mennem a szomszédba

   Múlnak az évek, fárad vagy. Ülsz a kényelmes fotelodban, magad elé nézel, és töprengsz. Kezed magad elé tartod. Így gondolkodsz. Álmos vagy, pedig nincs még késő, fiatal az idő. Valld be, hogy öregszel, álmos, és fárad vagy. Egyre jobban gyötör az álom. Kor már eljárt feletted, hisz már nem vagy gyermek. Pedig, ha rád néznek, akkor még fiatalnak látszol. Álmos, és fárad vagy, hisz már pihenned kéne, tested erre vágyik. Vár már az ágy, hogy lehajtsd fejed, és nyugalomba hozzad, fárad tested. Aludj, szép csendesen, pihend ki magad kellemesen, hogy másnapra vidáman ébredjél, és az előtted lévő évektől ne félj. Hisz, feletted csak az évek teletek, álomba merülsz, azt soha nem feledted, friss leszel, azt garantálom Neked.

Messze voltál, de láttalak. Utcán sétáltál, ablakból néztelek. Közben ömlött az eső. Nem törődtél vele. Megálltál, csak álltál, és álltál. Kezed-széttártad, s hagytad, hogy a vízcseppek Rád hulljanak. Áztattad magad. Élvezted az eső cseppeket.

Hallom a szavakat, melyek Kegyedtől jönnek. Értékelem őket, mert szépek. Szavak sok mindent jelentenek, és mesélnek. Számomra érthetőek, és szépek. Csak mondja, Kisasszony, halkan, és lágyan, suttogja a fülembe bátran. Suttogja, hogy jó volt velem, hogy az estét kellemesen töltötte, és mosolyogjon, mert a mosolya magáért beszél. Szép az orcája, szavakat érhetően formálja, e szavakért cserébe csókot az orcájára. Imádom. Bu da-Tétény. 2013-10-01