Bossi blogja

Szentjánosbogarak világítják meg az utat, amerre jársz. Vigyáznak Rád. Vigyáznak Rád, hogy ne hogy gödörbe lépj. Esti fény, oly csodás. E fény egy káprázatos, szép, természeti alkotás.

Ősz van, még jó idő, nem kell az ablakot becsukni. A nyitva az ablak. Utcáról minden hang behallatszik a lakásba. Nagypapa és a barátai az asztalnál ülnek és kártyáznak. Közben a háziasszony behoz a fiúknak a kávát és egy kis süteményt a kártyapartihoz. A másik szobában az asszonyok beszélgetnek. Lent a téren a fiatalok egyre hangosabbak. Béla bácsi    feláll az asztaltól, és az ablakhoz lépett. Kinéz és látja, hogy egy csoport, tüntetéshez készülődik.  Táblákon ilyen szöveg áll:   Nem kell a külföldi!!!   Béla bácsi szól a többieknek. Gyertek ide, nézzétek. Ezek a fiatalok!  Három idős úr oda csoszog az ablakhoz és kinéznek. Sarkon a rendőrség áll. A másik sarkon a kommandósok. Miután a fiatalok meglátták a túl erőt, szép lassan elindultak. Kati néni nem látta, hogy a férfiak is ezt nézik, és átszól a másik szobába, -         Béla nézd   odalent oszlani kezd a tömeg. -       ...

Ne sírj, most már nem kell, elmehetsz nyugodj szívvel. Emlékemet őrizd meg, hisz amit ketten tettünk azok szépek. Ketten mentünk neki az életnek, akadályokat könnyen vettük, hisz, egymásba szerelmesek lettünk. Most másé már a szerep. Más ad Néked maradandó képeket. Ne sírj! Hidd el nem érdemes.

Mikor érzed, azt az időt, amikor jönnöd kell? Mikor nem szeretnéd, a másik férfi szerelmét? Érezd! Érezd, hogy érezlek, jer hajol hozzám közelebb, és érezd a tőlem kapott szép szerelmet, mert a szerelmet érezned kell. Szeress, hogy szeresselek, hogy Neked adjam a legszebb érzésemet.

T örténetem a közel múltba játszódik. Pontosan a múlt héten, mikor Pesten az Üllői úton sétáltam. Még a "régi" Kassai cukrászdát kerestem. Sikerült megtalálnom. Újé, -örültem magamban- még nem, bontották le, nem építették át. Még a régi. Vettem egy francia krémest, még ez is a régi. Itt semmi sem változott. Kiléptem az utcára. Balra fordultam, hogy megkeressem azt a házat, ahol a szüleimmel laktam, és ahol leéltem az életem egy részét. Megváltozott, ahogy reméltem. Átmentem a Ráday utcán, majd befordultam jobbra a (régen még úgy hívták, hogy Szamuely utca), Lonyai utcába. Itt sem változott nagyon semmi. Velem szembe egy nő -ebbe nincs semmi különös-, a nő meg áll rám néz, és azt kérdi, hogy nem ismersz meg? - Nem, ne haragudjon, de nem tudom, hogy Ön ki. - Na, ne bolondozz, tényleg nem ismersz meg? - Még mindig nem. A hölgyön comb középig érő világos szoknya, strand papucs, fehér mélyen kivágott blúz volt. Látszott, hogy a haja festet fekete. Ezek után tényleg nem isme...

Ez a szerelem? E történet egy fiatal fiúról, és egy fiatal leányról szól. Napjaikban játszódik. A hely az most itt lényegtelen. Nem az a fontos, hogy hol, és mikor, hanem az, hogy Ők ketten hogyan ismerkedtek meg. Nevezzük a leányt Katalinnak, a fiút pedig Gábornak. A két fiatal nemrég ismerkedett össze, egy olyan helyen, ahol nem is hinné az ember. Az élet, ez a nagybetűs ÉLET így hozta. Ők ott találkoztak abban az időpontban, és azon a helyszínen. K atalinnak az élet úgy hozta, hogy volt egy kapcsolata, amiben nagyon csalódott, és sokáig nem is érdekelték a férfiak. Nem figyelte őket, mert tudta, hogy csak csalódni fog bennük. Lány az egyik nagyvárosba lakik. Van egy autója, ami ugye a közlekedést nagyon megkönnyíti a kettőjük közötti távolság miatt, ami 25 km-r. Kati nem volt egy jó módú leány. Tehát, hogy fenntartsa magát, így kénytelen volt dolgozni, amit nem is szégyellt, mert elhatározta, hogy a saját lábán fog majd megélni, de tudta, hogy nehéz ...

Kora reggel van. Ilyenkor az Emberek még alszanak. Nézem az órámat a telefonban. Öt óra három. Már itt kéne lennie. A menetrend szerint már itt kéne lenni. Na végre jön. Felszállok. Leültem egy kettes ülésre. Következő megállóban felszáll két fiatal. Hetykén ledobják magukat az előttem lévő ülésre. A két fiatal elkezdet értelmesen beszélgetni: - Hallottad? -kérdi az egyik. - Mit? - Hát azt a hülyét. - Melyiket? - Azt a tévében. - Azt? - Ja, azt. - Mit mondod? - Azt nem tudom, de biztosan jót. - Honnét gondolod. - Őseim reggel erről beszéltek, mikor itták a kávét. - Miről? - Hát arról a hülyéről. - Ja, mit is mondod. - Nem mindegy. - Hát, ha Te mondod. Erre a két fiatal, jelzett, és leszálltak a buszról. Tényleg egészen jó kis téma volt, és érdemes volt oda figyelni. Annyira lenyűgözött a beszélgetés, és a téma, hogy a körülöttük ülők erre teljesen felébredtek. Érd. 2010-07-09.

Biztos vagyok, szólt Olga. Aki most a kanapén ült, és olvasott. Biztos? - kérdi Vilma, a barátnő. Vilma, most a konyhában készíti a vacsorára valót. Társaságot várnak. Olga főnökét, és barátaikat. Közös partit fognak csinálni. Ők. Addig még van hét órájuk. Vilma,  tálalt. Vacsi az asztalon. Rákot, csigát, kagylót falatoznak, tormával, és mustárral. Vilma kitalálta, hogy "valaki", majd asztalt fog játszani, és rá fogja rakni a falatokat, amit fogvájóval átszúrt, és úgy rakja rá az alanyra. Utána, utána, majd azt a játékot játsszák, hogy alkotnak kört, és "valaki" a kör széléről sétálva, hozzá ér a másikhoz. S annak valamit áldozni fog a társaságért. A nagyszobából, átvitték a másik szobába az asztalt, és az ülőgarnitúrát. Várták a társaságot. Kutya ugatott, hogy valaki áll a kapuba. Olga kinéz, és látja, hogy a volt férj, Lajos áll. Kinéz, és mondja Vilmának, hogy ki áll kint. Ő miért jött? A francba, hogy itt van. Most mi fog történni, ha itt látják. - kér...

Csókod íze! Édes csókod ízét, a számban érzem. Nyelvemmel számat belülről végig simítom. hogy csókod ízét, jobban érezzem. Szeretem e kellemes ízt. Tapogatom, ízlelgetem, ízlelem, mert finom, selymes, puha, és kedves e csodás íz, mert Tőled kaptam K E D V E S E M.