Biztos?

Biztos vagyok, szólt Olga. Aki most a kanapén ült, és olvasott.


Biztos? - kérdi Vilma, a barátnő.


Vilma, most a konyhában készíti a vacsorára valót. Társaságot várnak. Olga főnökét, és barátaikat. Közös partit fognak csinálni. Ők. Addig még van hét órájuk. Vilma,  tálalt. Vacsi az asztalon. Rákot, csigát, kagylót falatoznak, tormával, és mustárral. Vilma kitalálta, hogy "valaki", majd asztalt fog játszani, és rá fogja rakni a falatokat, amit fogvájóval átszúrt, és úgy rakja rá az alanyra. Utána, utána, majd azt a játékot játsszák, hogy alkotnak kört, és "valaki" a kör széléről sétálva, hozzá ér a másikhoz. S annak valamit áldozni fog a társaságért. A nagyszobából, átvitték a másik szobába az asztalt, és az ülőgarnitúrát. Várták a társaságot. Kutya ugatott, hogy valaki áll a kapuba. Olga kinéz, és látja, hogy a volt férj, Lajos áll. Kinéz, és mondja Vilmának, hogy ki áll kint.


Ő miért jött? A francba, hogy itt van. Most mi fog történni, ha itt látják. - kérdi Vilma.
No, jó kérdés. - mondja Olga.


Várj, kitaláltam. Int Lajosnak. Lajos, átlépi a küszöböt, Olga csókolja Lajost, aki örül, hogy így fogadja, majd kigombolja ingjét, széttépi, majd a férfit a ruháiból kicsomagolja, és kérdi, hogy mi a francért jöttél? Lajos áll, némán, arca vörös, lapul, mint a tök, némán áll, csak áll, és néz. Vilma, ránéz, mosolyog, és üdvözli, majd Olgát szájon csókolja, hosszan. Szép volt, szólt Lajos. Itt állok, ahogy anyámból kipotyogtam, és Ti itt, most smároltok. Szép, mondhatom. Nagyon szép. Hol vannak a ruháim.
Hallgass! Csak, hallgass! Miattad, van, miattad Lajos. - ismétli Olga.
Olga, itt a Lajos, Ő  az asztal. Oké. Vilma jót gondoltál ki. Lajos, és a két lány a nagyszobában. Olga a padlóra mutat. Lajos, hasra. Másképp, Lajoskám. Háttal, így mutatsz. Tök, jó. Mosolyog a két lány. Kutya ismét ugatott, társaság itt van. Oké. Hozom a falatokat, és rakom az asztalra.