Ugrás a fő tartalomra

Vízfüggöny mögött




Hamvas bőröd a vízesésnél áztatott.
Csillogó, loknis hosszú hajad megmosod,
hogy még fényesebb legyen.
Kellemes tavaszi szellő finom testedet bejárja.
Minden porcikádat átjárja, hogy élvezze a szabadságot.
Fehér bőröd a lehulló víztömeg mögött is látszik.
Jó nézni, mikor selymes testedet óvatosan mosod.
Szinte, már a látvány is szép.

Elém tárul egy régi kép.
Mikor a mezőn csak úgy ruhátlanul átszaladsz.
Boldog voltál, és szabad.
Most már másé a kecses kezed.
Más kapja, s élvezi a szerelmedet.
Kivárom, azt az órát, mikor hozzám jössz.
S, szerelemmel oltom be csodás testedet,
hogy az együtt töltött perceket soha ne feled.


Kedvellek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.