Ifjú Gróf élete

1.  fejezet.     

Fiatalkor

Eugén gyermekként Svájcban a Francia határ mellet nevelkedett Couvet városában. Szülei természetesnek vették, hogy a német nyelv mellett a francia nyelvet is tanulja. A gyermek ifjú grófot egy fiatal francia nevelőnő okította. Ekkor még Eugén, hat éves a nevelőnő Szofi tizenhét éves volt. A kisgróf éles eszű, jó felfogású, gyermek, aki a játék mellett a nyelvet is könnyen megtanulta.
Mivel az 1812-es napóleoni háború végig söpört Európán, így Svájcot sem kerülte el.

Eugén Édesapjának, von Vorbeihalten Edgardnak is be, kellet állni a Napóleon, vezette hadseregbe. Az ifjú gróf ekkor látta utoljára Édesapját.
Édesanyja a francia származású, Gautier Susan férje halála után egy bordélyházat nyitott a francia kisvárosban. Gyakorlatilag a hat éves ifjú grófot Szofi, és a bordélyház nevelte fel. De, komoly a nevelőnőjétől kapta.  Ifjú hamar elsajátította a jó nevelést, és a tanulmányaiban, így kortársai, fölé emelkedet. Szofi meg volt elégedve Eugénnel.

A serdűlő korú, már tizenéves fiatal grófot, Szofi minden igyekezete ellenére nehezen tudta visszafogni, és féken tartani.
Szofi kellőképpen odafigyelt a fiatal fiúra. Ennek ellenére gyakran látogatta meg az Édesanyját. Így kellő ismeretséget szerzet a női lélekből, (sokat beszélgetett az ott dolgozó lányokkal), és a női testből is. Édesanyja a legjobb lányt adta fia szüzességének elvesztésére. Tapasztalatot szerzet, a szeretkezésből, és a hódításból is.
Kíváncsiság arra vezette, hogy egyszer megleste a fürdőző Sorit. A nevelőnő csodás volt huszonöt évesen. Ezt felismerte az ifjú. Azon elmélkedet magába, hogy milyen trükkel szerezze meg Szofi kegyét, mikor hirtelen megmozdult az ajtó.

- Ki az? - Szofi akkor lépet ki a fürdődézsából, maga elé tette a lepedőt, hogy testét fedje.
- Csak én, csak én Szofi.
- Ki az, az én? Ha már ott van, mutassa magát, ha merész.

Eugén beljebb lépet.

- Maga az ifjú!
- Igen, Szofi. Látja, de miért csodálkozik ezen?
- Hogy miért? Tudja, vagy nem? Édesanyja...
Velem nem lehet azt csinálni, amit az ottani lányokkal Eugén.
- Tudom, kedves. Ön különlegesen szép nő. Nem olyanok, mint azok a lányok. -  Kérem, engedje meg, hogy csodáljam a gyönyörű alakját?
- Nem, lehet. Ön, még nagyon fiatal hozzám, nőjön fel, akkor majd megengedem, de most még nem.
- Most menjen ki!
- Nem tehetem Szofi, hisz itt áll egy szép Nő előttem. Nem mehetek, innét még el.
- Menjen!
- Nem.
- Ha ilyen harcias, akkor miért nem iratkozik be egy katonai iskolába?
- Oda, nem!
- Elintézem magának ifjú grófom!
- Úgysem tudja.
- Ha, igen, akkor elmegy az iskolába, és elvégzi?
- Meglátom, de előbb ...

Ifjú, nem tágít, hajtja a szenvedély. Szofioz lép, és megcsókolja, majd leveszi róla a lepedőt, és a mezítelen testét átöleli.
Nevelőnő, is viszonozza az ölelést, és a csókot. Érzi a fiatalságát, és jobban magához öleli az ifjút.

- Fiatalkora ellenére nagyon jól csókol grófom.
- Azt, hiszem volt hol tanulnom, és kiktől.
- Na, jó most, menjen, kérem.
- Megyek, de ígérje meg, hogy folytatjuk, Szofi.
- Persze, csak menjen, hagy öltözzem fel.

Reggel Szofi jóval előbb kelt, mint az ifjú gróf, és elment a Saint- Cry katonai iskolába, és beíratta az, ifjú von Vorbeihalten Eugént. Haza érkezve, közli a gróffal, hogy holnap reggel nyolc órakor jelentkeznie kell a katonai iskolában.

Eugén meglepődött, hogy már a nevelőnő elintézte a beíratást.

- Ez hamar megoldotta, Szofi.
- Már ismer, és tudja, hogy gyorsan döntők, és jól Eugén.
- Tudom, de ugye, amit megígért azt betartja.
- Persze, csak menjen, és iratkozzon be, hogy büszke legyek magára.

Az ifjú teljesítette Szofi kérését.