6. fejezet.
Baleset
Háború véget ért. Eugén annyira megerősödött, hogy el tudtak költözni a biztonságosnak vélt Jurába. (Jura, Svájc egyik kantonja). A család ott is vett egy Kúriát, amely szintén Erzsébet nevét viselte. Karola és Joachim a két gyermek, már szépen cseperedtek. Már elég nagyok voltak ahhoz, hogy megértsék Apjuk hiányosságát. A gyermekek és a német nevelőnő kint a kertben játszottak. Egyszer csak egy nagy jajgatásra lettek figyelmesek. Siettek a házba, a kék teremből jött a segítségkérés. Mikor beléptek, akkor látták, hogy az Apjuk a földön feküt, mellette a két mankó. Mivel a gyermeket ötévesek voltak, így nem tudtak segíteni Édesapjukon. Nevelőnő megkérte az ifjú grófot, hogy menjen, és keresse meg Édesanyjukat, és mondja el, hogy mi történt, de siessen. Édesanyját megtalálta a virágos kertben, éppen a futórózsáit öntözte, és ápolgatta.
- Édesanyám! Édesanyám!
- Mi van kisfiam?
- Édesanyám jöjjön gyorsan (Joachim, a sietségtől, és a rémülettől már alig kapott levegőt, alig tudott beszélni.)
- Nyugodtan kisfiam, így nem értek egy szót se.
- Édesapánk, Édesapánk elesett a Kék teremben. Ott fekszik a földön. Nem tud felállni.
- Akkor menjünk gyorsan.
Kék terembe értek. Erzsébet és a nevelőnő Eugén hona alá nyúlt, és felemelték, fotelba helyezték, hogy pihenjen.
- Mi történt Drágám?
- Képzelje Erzsébet ...
Erzsébet int a nevelőnőnek, hogy távozzanak, és folytassák a foglalkozást. Nevelőnő, szólt a gyermekeknek, s visszamentek a parkba.
- Kérem, folytassa Eugén.
- Szóval, át akartam menni a termen. Éppen Ön felé tartottam, mikor a lábam alól kicsúszott a talaj.
- Hol?
- Ott. (Mutat Eugén a mankójával az egyik pontra.)
- Erzsébet megnézi a pontot.
- Aha, meg van, itt egy vízfolt, biztos ez volt az oka, hogy elesett Ön, Kedvesem.
Megrázta a csengőt. Szolgálólány bejött.
- Magdolna, kérem ezt a vízfoltot, törülje fel!
- Igen asszonyom.
Közben Erzsébet megkérdi Eugént.
- Nem fáj semmi Kedvesem?
- De igen - feleli-, a hátsom egy kicsit, sajog a fejem, de csak tompán.
Magdolna később visszajött, és feltörli a vízfoltot.
- Magdolna, kérem, szóljon az orvosnak, hogy jöjjön, hívatom.
- Igen, asszonyom.
Háború véget ért. Eugén annyira megerősödött, hogy el tudtak költözni a biztonságosnak vélt Jurába. (Jura, Svájc egyik kantonja). A család ott is vett egy Kúriát, amely szintén Erzsébet nevét viselte. Karola és Joachim a két gyermek, már szépen cseperedtek. Már elég nagyok voltak ahhoz, hogy megértsék Apjuk hiányosságát. A gyermekek és a német nevelőnő kint a kertben játszottak. Egyszer csak egy nagy jajgatásra lettek figyelmesek. Siettek a házba, a kék teremből jött a segítségkérés. Mikor beléptek, akkor látták, hogy az Apjuk a földön feküt, mellette a két mankó. Mivel a gyermeket ötévesek voltak, így nem tudtak segíteni Édesapjukon. Nevelőnő megkérte az ifjú grófot, hogy menjen, és keresse meg Édesanyjukat, és mondja el, hogy mi történt, de siessen. Édesanyját megtalálta a virágos kertben, éppen a futórózsáit öntözte, és ápolgatta.
- Édesanyám! Édesanyám!
- Mi van kisfiam?
- Édesanyám jöjjön gyorsan (Joachim, a sietségtől, és a rémülettől már alig kapott levegőt, alig tudott beszélni.)
- Nyugodtan kisfiam, így nem értek egy szót se.
- Édesapánk, Édesapánk elesett a Kék teremben. Ott fekszik a földön. Nem tud felállni.
- Akkor menjünk gyorsan.
Kék terembe értek. Erzsébet és a nevelőnő Eugén hona alá nyúlt, és felemelték, fotelba helyezték, hogy pihenjen.
- Mi történt Drágám?
- Képzelje Erzsébet ...
Erzsébet int a nevelőnőnek, hogy távozzanak, és folytassák a foglalkozást. Nevelőnő, szólt a gyermekeknek, s visszamentek a parkba.
- Kérem, folytassa Eugén.
- Szóval, át akartam menni a termen. Éppen Ön felé tartottam, mikor a lábam alól kicsúszott a talaj.
- Hol?
- Ott. (Mutat Eugén a mankójával az egyik pontra.)
- Erzsébet megnézi a pontot.
- Aha, meg van, itt egy vízfolt, biztos ez volt az oka, hogy elesett Ön, Kedvesem.
Megrázta a csengőt. Szolgálólány bejött.
- Magdolna, kérem ezt a vízfoltot, törülje fel!
- Igen asszonyom.
Közben Erzsébet megkérdi Eugént.
- Nem fáj semmi Kedvesem?
- De igen - feleli-, a hátsom egy kicsit, sajog a fejem, de csak tompán.
Magdolna később visszajött, és feltörli a vízfoltot.
- Magdolna, kérem, szóljon az orvosnak, hogy jöjjön, hívatom.
- Igen, asszonyom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése