Köszönöm, hogy olvasol!
Vasárnap tőlem megkérdezte, hogy miért vagyok ennyire letörve
Feleletem oly egyszerű, mert szeretem.
Most boldogságot Kegyedben nem lelem,
De szeretem a létét, mikor velem van,
Szeretem a bársonyos bőrét, mikor kezemet Kegyedre tehetem.
Szeretem a csillogó barna szemét, mikor Kegyedre nézhetek.
Szeretem a kellemes illatát, amit magamba szívhatok.
Szeretem, azt a percet, amit Kisasszonynak adhatók.
Szeretem, mikor itt van velem, és hozzám búj, s megfogja fárad kezem, és megkérdi, hogy már jobban van Kedvesem?
Erre a feleletem, csak az lehet, hogy igen.
Szeretem bájos mosolyát.
Szeretem, az örömtől kicsattanó orcáját.
Szeretem a lágy, ápolt csillogó hosszú haját.
Szeretem a finom, bársonyos testét.
Szeretem a Kegyeddel töltött, meghitt estét.
Vasárnap tőlem megkérdezte, hogy miért vagyok ennyire letörve
Feleletem oly egyszerű, mert szeretem.
Most boldogságot Kegyedben nem lelem,
De szeretem a létét, mikor velem van,
Szeretem a bársonyos bőrét, mikor kezemet Kegyedre tehetem.
Szeretem a csillogó barna szemét, mikor Kegyedre nézhetek.
Szeretem a kellemes illatát, amit magamba szívhatok.
Szeretem, azt a percet, amit Kisasszonynak adhatók.
Szeretem, mikor itt van velem, és hozzám búj, s megfogja fárad kezem, és megkérdi, hogy már jobban van Kedvesem?
Erre a feleletem, csak az lehet, hogy igen.
Szeretem bájos mosolyát.
Szeretem, az örömtől kicsattanó orcáját.
Szeretem a lágy, ápolt csillogó hosszú haját.
Szeretem a finom, bársonyos testét.
Szeretem a Kegyeddel töltött, meghitt estét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése