Ugrás a fő tartalomra

Drága Barátnőmnek

Köszönöm, hogy olvastál!


Szerelmetes versike.

Drága Barátnőmnek.

Szeretlek ezt Te is, tudod,
Hisz tőlem most távol vagy, így még elérhetetlen,
De eljön az, az idő, mikor itt lehetsz közelemben.
Velem.
Akkor átadom a szerelem összes lángját,
Hogy érezd annak melegítő parazsát.
Kihűlni azt nem hagyjuk, a tűzet sokszor lángra lobbantjuk, hogy tovább égjen, és köztünk a szerelem ismét, és ismét újjá éledjen.
Szerelek.
Mikor képen Téged látlak,
Szeretlek.
Mikor írásodat olvasom.
Szeretlek.
Most kérded, hogy hogyan, leírom Neked.

Testedet, ágyadra helyezném,
Ruháidat rólad le is vetetném.
Föléd hajolnák, ezer csókkal Téged, kellően simogatnálak.
Melleid közt ide-oda járkálnák,
Élvezném a szép, gyönyörű látványt.
Nem felejteném el puszikat néki is adni,
Hisz, tőle csak jót lehet kapni.
Bimbóidat finoman számba venném,
Kellő érzéssel, nyelvemmel érezném az izgatottságát.
Szép lassan lefelé haladva, kissé játszanák a hasaddal, keresném azt a helyet, ahová cuppanós puszit helyezhetek.
Majd lejjebb ott a lábad között, nyelvemmel csak úgy körözök, hogy jó legyen Neked, hogy most élvezd a kettőnk közötti szerelmet.
Majd mélyebben be, is mennék és ujjammal kissé
a lábad közt turkálnék, hol lassabban, hol gyorsabban ismételném meg e műveletet,
hogy fokozatosan élvezd e szép perceket.
Behelyezném azt, ami Néked nincsen, lassan, majd szépen gyorsulva adnám át, azt a szeretetet, amit Te annyira szeretnék.
Éreznéd, hogy testedet elönti a forróság.

Majd e művelet után megpihennénk, és Ránk jön az álmosság.

Szeretlek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.