Ugrás a fő tartalomra

Ez nem én vagyok

Karod az ég felé nyújtod, és így kiabálod.
Ez, nem vagyok.
Testedet lágy szellő simogassa.
Eső cseppje arcodra esik.
Felhők közt kérdi egy hang:

Ha, nem Te vagy, akkor ki vagy?

Egy szerelmes lény a Földön.
Szerelmes egy csodálatos Leányba.
Kinek finomsága, szeme csillogása,
bőre selymes csillogása, szeme fényessége,
szerelemtől éhes lénye vonz engem.

Akkor mire vársz?
Kérdi a hang.
Leld meg, és add át szerelmedet.
Add át a tiszta szép szerelmedet,
és élvezzétek az Életet, amíg lehet.

Mert a szerelem gyorsan elmúlik,
s a lángja hamar parázzsá válik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.