15. fejezet.
Újság cikk.
Eugén már egyre fáradtabb, és állandó felügyelet alatt van. Egy fiatal nővérke vigyázz, az idős grófra. Öltözködésben, a sétánál, segít a nővérke. Már annyira megszokta a mankót, hogy már táncolni is mer vele.
Joachim, szól a nővérnek, hogy leszalad a kávézóba, és mindjárt jön. Nővér ezt fejbólintással jelzi, hogy értette.
Már 1862 - t írunk. Csendes verőfényes nap van. Ifjú gróf egy kávézó teraszán üldögél, lassan kortyolgatja a most kihozott forró feketét, és a napi lapot olvassa. A napi lap sok érdekességet ír a világról. Az egyik cikken fennakad a szeme.
Nem hisz a szemnek, és újra elolvasta, hogy Kínában már feltalálták, és már gyártják a kerekesszéket. A cikk még kézzel rajzolt képet is van.
Joachim int a pincérnek, elkéri az újságot, fizet, és rohan a műhelybe, ahol János dolgozik.
Benyit, de nem lát senkit.
Kiabál: Jááááános, merre van!
Válasz nem érkezik.
Joachim türelmetlen, fel-alá járkál.
Még egyszer kiabál: Jáááááános!
János a műhely hátsó részéből sétál elő.
- Hol volt? Annyit vártam magágára.
- Épp egy fát kerestem elő a következő munkámhoz.
Ifjú letette az újságot az asztalra.
- Látja?
- Mit kellene látnom?
- A képet.
János megigazítja a szemüvegjét, felveszi az újságot, az ablakhoz megy, így már jobban látja a képet.
- Igen, most már jobban látom, igen ez egy szék, amelynek az oldalán kerék van.
- Ez, az, János!
- Mi van ebbe érdekes?
- Nem vette észre, hogy a szék mellett egy kerék van?
- Észrevettem, és?
- Ébredjen már fel, barátom, és nézze meg jobban azt a képet. Ők már gyártják azt a széket, amit nekünk is, el kell készítenünk. Ha a próba darab jól sikerül, akkor mi lehetünk az első gyártók, itt a vén kontinensen. Így nem foglalkozunk a hajókkal, hanem csak a kerekes székkel. Persze, ha segít! János! Érti! Itt a nagy lehetőség, hogy sok emberen segíthetünk.
János jobban megnézi a rajzott, és hosszan elgondolkodik. Csendesen ezt mondja az ifjú grófnak. Ha jobban megnézem, akkor, a „kerekes szék” megvalósítható.
- Ez, az! Tudtam, hogy bízhatok magágába barátom. Gyorsan rajzolja le, mert vissza kell vinnem a kávézóba az újságot.
János leskiccelte a kerekes széket a képről, összeméri, hogy pontos a rajz, és visszaadja az újságot.
Ifjú már elindult, de János utánaszól.
- Várjon csak grófom hagy, nézem meg még egyszer azt a rajzot!
- János már látta, sietnem kell, mert a kávézó bezár nem sokára.
- Kérem, Joachim, kérem?
- Jó, de siessen.
Átadja az újságot Jánosnak, aki alaposan szemügyre veszi, utoljára leskicceli, és visszaadja.
- Látja, hogy itt, ezt nem vettem észre az előbb, mutat rá egy pontra, de már viheti, mert minden meg van. Köszönöm, fiatalúr.
Újság cikk.
Eugén már egyre fáradtabb, és állandó felügyelet alatt van. Egy fiatal nővérke vigyázz, az idős grófra. Öltözködésben, a sétánál, segít a nővérke. Már annyira megszokta a mankót, hogy már táncolni is mer vele.
Joachim, szól a nővérnek, hogy leszalad a kávézóba, és mindjárt jön. Nővér ezt fejbólintással jelzi, hogy értette.
Már 1862 - t írunk. Csendes verőfényes nap van. Ifjú gróf egy kávézó teraszán üldögél, lassan kortyolgatja a most kihozott forró feketét, és a napi lapot olvassa. A napi lap sok érdekességet ír a világról. Az egyik cikken fennakad a szeme.
Nem hisz a szemnek, és újra elolvasta, hogy Kínában már feltalálták, és már gyártják a kerekesszéket. A cikk még kézzel rajzolt képet is van.
Joachim int a pincérnek, elkéri az újságot, fizet, és rohan a műhelybe, ahol János dolgozik.
Benyit, de nem lát senkit.
Kiabál: Jááááános, merre van!
Válasz nem érkezik.
Joachim türelmetlen, fel-alá járkál.
Még egyszer kiabál: Jáááááános!
János a műhely hátsó részéből sétál elő.
- Hol volt? Annyit vártam magágára.
- Épp egy fát kerestem elő a következő munkámhoz.
Ifjú letette az újságot az asztalra.
- Látja?
- Mit kellene látnom?
- A képet.
János megigazítja a szemüvegjét, felveszi az újságot, az ablakhoz megy, így már jobban látja a képet.
- Igen, most már jobban látom, igen ez egy szék, amelynek az oldalán kerék van.
- Ez, az, János!
- Mi van ebbe érdekes?
- Nem vette észre, hogy a szék mellett egy kerék van?
- Észrevettem, és?
- Ébredjen már fel, barátom, és nézze meg jobban azt a képet. Ők már gyártják azt a széket, amit nekünk is, el kell készítenünk. Ha a próba darab jól sikerül, akkor mi lehetünk az első gyártók, itt a vén kontinensen. Így nem foglalkozunk a hajókkal, hanem csak a kerekes székkel. Persze, ha segít! János! Érti! Itt a nagy lehetőség, hogy sok emberen segíthetünk.
János jobban megnézi a rajzott, és hosszan elgondolkodik. Csendesen ezt mondja az ifjú grófnak. Ha jobban megnézem, akkor, a „kerekes szék” megvalósítható.
- Ez, az! Tudtam, hogy bízhatok magágába barátom. Gyorsan rajzolja le, mert vissza kell vinnem a kávézóba az újságot.
János leskiccelte a kerekes széket a képről, összeméri, hogy pontos a rajz, és visszaadja az újságot.
Ifjú már elindult, de János utánaszól.
- Várjon csak grófom hagy, nézem meg még egyszer azt a rajzot!
- János már látta, sietnem kell, mert a kávézó bezár nem sokára.
- Kérem, Joachim, kérem?
- Jó, de siessen.
Átadja az újságot Jánosnak, aki alaposan szemügyre veszi, utoljára leskicceli, és visszaadja.
- Látja, hogy itt, ezt nem vettem észre az előbb, mutat rá egy pontra, de már viheti, mert minden meg van. Köszönöm, fiatalúr.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése