Ugrás a fő tartalomra

Ifjú gróf élete

13. fejezet.

Nemes hazugság.

Joachim, megkérte Jánost, hogy legyen szíves megoldani a láb sérülését.
János forgatta a lábat, nézte, hogy lehetne megoldani a problémát, de sehogy nem talált á a megoldásra.

- Mi a baj János?
- Csak annyi, hogy úgy repedt meg, hosszába, és ha jól látom, fiatalúr, hogy itt a fa csomós, (mutat rá egy pontra), amit akkor nem vettünk észre. Így ezt már nem igen lehet megjavítani, úgy ahogy Ön szeretné.
- Látom, látom, de ezt hogy mondom be Édesapának, hogy nem tudja megjavítani a lábát, János.

Az ügyes kezű mester megvakarja a fejét, megpödri a bajuszát, kötényét megigazítja, és e szavakat mondja:

- Fiatal úr, ez nehéz lesz.
- Nehéz, de még milyen nehéz, mit kellene mondani, hogy megnyugodjon, hogy újból mankóval, és tolószékkel tud csak menni.
- Van egy ötletem, ha elfogadja tőlem.
- Mondja, csak szívesen hallgatom Önt.
- Mondja, azt fiatalúr, hogy amiből készült Édesapa lába, ez egy különleges fa, és e fát külhonból kell idehozatni, ami, mint tudjuk nem igen egyszerű. Messziről az óceán túlról. Így evvel időt nyerünk. Jó sokat.
- Nagyon jó János, látom, hogy csavaros az észjárása, nagyszerű megoldás. Meg tudja javítani? Bízom magában!

János, felnéz Joachimra, miközben egy másik fát faragott.

- Nem.
- Miért nem, hisz az előbb azt mondta, hogy …
- Azért, mert ha meg csinálom, akkor e láb kisseb lesz. Le kell fűrészelnem a sérült részt, és ki kell alakítanom a boka részét. Másik embernek még jó lesz, de nem az Édesapjának.

Joachim csodálkozva néz, majd nem elejti a sétapálcáját e szavak hallatán.
Jól van, ha nem megy, akkor ne erőltessük, Édesapa meg fogja érteni.
Felmegy a szobába Karolához, és közli, hogy nem lesz kész a láb.
Karola arcához kap.

-Most mi lesz, bátyám?
- Semmi gond, mondja Joachim, és elmondja, amit János kitalált.
- Ezt elmondani, Édesapának megérteni, hogy már nem kap új lábat bátyám nehéz lesz.
- Biztos, de most mit tegyünk, húgom, hogy jövünk ki ebből?
- Nem tudom, kitalálunk valamit.
- Más nincsen, csak ez a megoldás, amit János mondod.

A testvéreknek más megoldás nem jutott az eszükbe, így megkísérlik Édesapjuknak megmagyarázni, hogy már nem lesz művégtagja, csak mankóval tud majd járni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.