Bossi blogja

Gyermek voltam, és hittem. Felnőtt lettem, s újból hittem. Már idősebb vagyok, s még hiszek. Hiszek a szerelemben, Hiszek a legszebb hittben, Hiszek az egyetlen Nőben.                                                                             Benned

Elszáll, a léghajó feledted elmúlnak a gyermekévek. Elgondolkodsz, hogy mit tettél. Életed során merre mentél. Kezedbe hajtod fejed, s orcádra mosolyt ülteted. Eszedbe jutnak a vidám, boldog, feddhetetlen gyermekévek. Mikor kisded voltál, Anyád karjaiba ringatóztál, majd nagyobbacska lettél, homokozóba várat építettél. Iskolába jártál, s sokat tanultál. Később szerelmes voltál, párt választottál. Most, már idősebb lettél, s más után nézegettél. Már, nem bolyongsz már. Téged a csend, és nyugalom vár. Elszálltak a gyermekévek, s feletted a léghajó elment.

E, kis történet arról szól, hogy véletlen szerűen, a találmányok, felfedezések. Valamikor, tán a múltban nem is tudom, de az a hír járta, hogy két ember összeveszett.Veszekedés tárgy az volt, hogy ki lesz a Divat újság címlapján. Jó barátoknak, Jánosnak, és Jakabnak úgy hozta a sors, hogy egyforma zoknik voltak. Ez, akkor derült ki, amikor kipakoltak az erdélyi vendégházban. Egyik este a tábor tűznél vesztek össze. Miért, az most nem lényeges. De komolyan összevesztek, csak szóban. Szerencsére. Mérgükben elfogyasztották a nyársonsült nyulat, majd megitták a két liter vörösbort, jól be csicsantottak, mert a hétköznapi életben nem ittak szeszt, csak ásványvizet. Eltántorogtak a vendégházig, (szerencséjük volt, mert a szobájuk a földszinten található) bementek a szobába, és lefeküdtek, ahol találtak helyet. Ilyen állapotban még szerencse, hogy idáig eljutottak. Ital hatására álomba merültek. János hamarabb felkelt, és fogta az ollót, és lejjebb vágta az egyik zokni szá...

Vasárnap van. Május első Vasárnapja. Év, legszebb Napja, mert azokat köszöntjük e neves napon, akiket legjobban szeretünk. Édesanyákat. Ők, kik aggodalommal, szeretettel, odafigyeléssel, sok - sok törődéssel felneveltek Minket. Finom, puha, selymes kezük, mikor hozzánk ér, ’biz még ma is jól esik. Mikor, nevünkön szólít, ma már lágy hangján még kellemes, csillogó szeme, óvó tekintete, ma is szeretetteljes. Sok szeretettel köszöntük, hát Téged, s szeretnénk, hogy vigyáznál, és mindentől óvjál Minket.                                                                   Ameddig lehet.  

Hallottam egy dalt. Meghatott, ha hallom elérzékenyülők. Most Rád gondolok, nem csak a szám erejéig, hanem életem végéig. Rád, gondolok, mert Te vagy nekem. Életem, és az egyetlenem. Kellemes lenni melletted, nem kell, ezt hangsúlyoznom Neked. Sok mindent alkottunk ez idő alatt. Elszálltak felettünk a fiatal madarak. Mire visszatértek Hozzánk, ’biz már Lassabban landoltak. Ők, is megöregedtek. Felettük, is elmentek az évek. Reménykedünk, hogy meddig élünk. Betegségtől most már jobban félünk. Nem tehetünk már semmit ellene. Betegek vagyunk, az ég szerelmére. Hosszan elmélkedünk időnként, hogy miért. De, küzdünk gyermekeinkért, és egymásért. Úgy érzem, hogy a dal örökké szól Nekünk. Öregségben, még mindig egy létért küzdünk. Küzdünk, hogy napjainkat együtt töltsük. Egyre fáradtabbak vagyunk, de bent még ég   a szerelmünk. A Dal címe: „Maradj még” Előadja: Korda György, Balázs Klári.

                                 Egy érzés, ami belülről jön. Szíved diktál, orcádon kimutattál. Hol örülsz, hol szenvedsz érte. Érzés, amit másképp írsz le. Amikor még gyermek voltál, akkor sokat sírtál. Ma, már felnőttként ritkábban sírsz. Most jössz rá, hogy most mennyi mindent kibírsz. Tűrsz, mert kimutatni nem mindig lehet. Időnként a könnyek befelé mennek. De, ha boldog vagy, akkor e könnyek                                                                     ...