Ugrás a fő tartalomra

Nézz, hogy láss!


Néz, hogy láss!



Sötétfelhő tűnik fel az égen.

Esőre vár a Föld.

Kint a búzamező szélén várakozol.

Kicsit a széltől fázol.

Ruhádat a gyenge szél lebegteti.

Karoddal testedet átfogok.

Kicsit fázol.



Néz, hogy láss!



Hisz, ott jön a messzeségben,

Lovon üget feléd, hogy átöleljen.

Hozzád siet, hogy szeressen.

Egyre közelebb jön Hozzád.

Hisz, siet.



Odaér, s átölel.

Csábbitó szemedbe néz.

Hosszú hajadat, simogatja,

Szép szavakat csak Neked mondja.

Édes, finom csókokat visszaadja.

Hisz szeret TÉGED.

Az egyetlen Nőt.

Egy gyönyörű szépséget.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.