Ugrás a fő tartalomra

Tó vizében






Fényes reggel úszunk a Tó vizében.

Csendes hullámok érintik a testünket.

Víz, most nem hideg.

Szellő suhan át felettünk.

Parttól messze eltértünk,

Mögöttünk az ég beborult.

Felső sötétedik.

Előttünk egy vízcsepp a Tó vizébe csapódik.



Eső lesz.

Eső egyre jobban ömlik.

Tó vizében a hullámok magassága fokozódik.



Vihar van.

Sebesen úszunk a part felé.

Egy hullám partra dobott Minket.

Két szikla közé.

Nem sérültünk meg.

Ijedségtől a tested remeg.

Átölellek, s megnyugtatlak.

Szerelem jegyébe bújtatlak, hogy ne ijedj meg,

s élvezd a tested.



Buda –Tétény. 2015-11-06

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.