Elnyomottnak
érzem magam.
Sok teher a
vállamon, nem vagyok elég bátor, s hazámat el nem hagyom.
Magyarnak
születtem, s e kis hazában, a Szent Magyarországban élem le életem.
Így, hát sorsom
tűrőm.
Kesergek, de nem
tudom, hogy kinek, s minek.
Szavam a
levegőben szertefoszlik, megértésre nem talál.
Van még hét rég a bőrömön, s sorsom tovább tűrőm
Megjegyzések
Megjegyzés küldése