Ugrás a fő tartalomra

Valahol az országban




Valahol élt egy szerelmetes fiatalember.
Valahol él, és már csak emlékezünk rá.
Elindult egyszer a szerelméhez a csinos szemre tűnő leányhoz.
De sajnos soha nem ért el hozzá.
Célját nem tudta, teljesíteni, pedig szerette, nem tudta, mert az a vihar megsebesítette.
Vihar nem engedte, sebei annyira mélyek voltak, és fájnak, hogy összeesett, és mennyekbe így felmehetett.
Ott elmesélte, hogy valaha lent a Földön egy gyönyörű, szemrevaló lányt egyszer szeretett.
Fent meghallgatták, és megsajnálták.
Megígérték, ha a lány egyszer felkerül valaha, akkor itt ismét együtt lehetnek, és folytathatják a földi szerelmet.
Érd. 2013-08-04.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.