Ugrás a fő tartalomra

Történet, a jobbágyról, a katonáról, és a Királyról.

Történet, a jobbágyról, a katonáról, és a Királyról.


Egy igaz történetet, amit az írnok jegyezte le, Krisztus Urunk 1001. évében február havának l8. napján.

Ebben az időszakban I Péter király uralkodott.
Először tartotta a palotájában, a Vármegyék fogadó napját.
Palota dísztermét a szolgák és a hű alattvalói súrolták,
csinosították, mindenről leszedték a pókhálót,
függönyöket kicserélték, padlót alaposan fel suvickolták.

Nagy ünnep volt a palotában.
Délután az udvarnépe elfoglalta a helyét, a terem két oldalán.
Az udvari bolond középen a lantos zenéjére, táncot járt.
Nyílik az ajtó, és belépett a Bíboros,
A Várkapitány, a Hűbéresek, az Írnok,
és az „ÚJ KIRÁLY”!

Főudvarnok belép,
fennhangon bejelenti Herbácia, Felsőpatrica,
Polinézia, és Diósgyőr Királyát, I Pétert,
és a Királynét Aba Sámuel leányát, Patríciát.
A királyi pár belép a terembe.
Mindenki meghajol, halk morajlással köszönti a királyi párt.

Ki az első? - kérdi a Király.

A kézműves - feleli az udvarnok.
Hozzák elibém.

Bevonszolják kézművest, a Király elé, láncra verve.

Mi a bűne?
Aranyra festette a fenyődobozt, közben itta, a nemes bórt.

Aranyra, kacag a bolond.
Hallgass bolond!

Állj fel, és hajolj meg Te hitvány, Királyod előtt!
Hisz néked adok bort, búzát, békességet.
Cserébe kérek Tőled hűséget, és még ezek után,
Te merészeled aranyra festeni a fenyő tobozát,
Elinni a Királyod, nemes bórát

- Királyom, kegyes királyom!

Térden a láncra vert kézműves a palást felé nyúl.
Te hitvány!
Még lemered tépni Királyod palástját.
Mit képzelsz!

Király int, börtönbe vele.

Elhurcolták a kézművest.

Az udvarnépe csodálkozik, ezért!
Hisz csak jó akart a királyának.

A következőt -intett az udvarnok, az ajtón állóknak.
Behoznak egy katonát.

Az udvari nép mikor meglátja a katonát, meghökkent.
Őt miért? Halk szó hangzik a tömegben.

Udvarnok szól:

Fenség a katona, kérdőre von, hogy hol van királynak hada!
Ki védi meg Királyát?
Aki itt van, az se tudja,
Hol van az, a szolga ki lába előtt,
mint bolond meghajolva tűri minden gaz szavát.

Mi csoda!
A hű zsoldosom ezt merészeli!
Szembe szállsz velem!

Üvölt a Király.

LÁZADÓ!
LÁZADÓ!

Ismét üvölt a király,
de rá már, senki nem hallgat.
Teremből még pár Hűbérese,
Azt suttogja halkan,
Félre húzottan, hogy
Éljen a Király!

A király előtt lévő katona újra hallatja
Hangosabban a szavát, ki népét a pusztulásba hajtja.
Ő, a Király!
Hol van az igazság?
Hol van, az új KIRÁLY!

A várkapitány, és a betóduló katonák így kiáltanak.

LÁNCOT a KIRÁLY, NYAKÁRA!

Láncot a nyakára,
de örök lakattal lezárva.
Ki népét élni nem hagyja, zárkába vele!

Zárkába vele -harsogja az udvari nép!

Had, tudja meg ö is milyen,
ha szíve láncok közt, zárva
sínyli meg örökre,
hallgathat kínjának minden szavára.

Éljen az igazság!

Vesszen a király!
Vesszen a király!

Ablakokat már kinyitották, és a nép is így kiállt:

Vesszen a Király!
Vesszen a Király!

Bíboros int,
A nép elhallgat.
Csend honol a palotában, és környékén,
és e szavakat mondja, hangosan:

Egy nemzet születik most újjá.
Tiszta, s igaz király kerül uralomra.
Ki népének igaz, szent utat megmutatja,
népét éhen halni, sosem hagyja.

Az, ég is megnyugszik lassan, elmúlt a vihar.

I Pétert, foglárok kísérik a börtöne felé.
Gonosz király néz, mert börtöne egy katlan.
Pokolnak bugyrában, ég el lassan,
s válik hamuvá csendben s halkan.

A nép őrjöng, és követeli az új Királyt.
Teremből előlép egy termetes alak, és int.
Nem recsegnek, a kin falak.

Köszöntöm a népet, és kirántja a kardját.

A Bíboros bemegy a terembe, és előhozza a koronát.

Bíboros emígy szól!

Az új KIRÁLY!
Itt az ÚJ Király!
Aba Sámuel a KIRÁLY!

Éljen, az új KIRÁLY!
Éljen, a Bölcs, és Igazságos KIRÁLY!

A nép hangos ujjongással, köszönti a KIRÁLYT.
Aba Sámuel fél térdre ereszkedik,
Meghajolt a Bíboros előtt,
Majd fejét felemeli, és ráhelyezik a koronát.
A nép őrjöng, és ünnepli a királyát.

Hátulról vágtat, egy lovas sereg,
És hullnak a fejek,
A testről, esnek le a fejek,
Így fogadja el az

ÚJ KIRÁLY A, NÉPET!
A teremben, lehajtott fejjel, az udvari nép.
Halkan dicsőhiti az Új Királyt.

Éljen a Király!
Éljen a Király!

Hát ezt tudtam az írnok tollából ki csalogatni.

Érd. 2010. 02. 21. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.