Szobába
beszűrődő Hold fénye, árnyékot vet a falon. Katalin, és Vilma ágya felet.
Kati óvatosan
lefekszik az ágyra, nehogy barátnőjét zavarja, az alvásban. Megpróbál finoman
elhelyezkedni, felvenni egy kényelmes helyzetet, mert teste minden része fáj.
Egyes részek fel vannak dagadva, és kék-zöld foltok is vannak rajta. Vilma ezt
nem látta mikor Kati lefeküdt.
-
Megjöttél?
-
Itt vagyok
melletted, tehát igen. – szuszogja fájdalmasan Kati.
Vilma
megfordul a félhomályban, megkérdezte Katit, de még nem látta, hogy milyen
állapotban van.
-
Mit érzel
iránta? Most ketten vagyunk nyugodtan, elmondhatod, nem hallja meg. Ha tudok,
akkor segítek.
-
Zsófi volt?
Tette fel az
újabb kérdést, és megbökte barátnőjét.
Kati
feljajdult.
-
Ne piszkálj,
ez fáj. Nem látod, hogy nézek ki?
Vilma felhúzza
a redőnyt, hogy több fény jöjjön be az ablakon keresztül.
-
Jesszusom, Te
hogy nézel ki! Te vérzel is. Nagyon fáj?
-
Kihívom az
ügyeletet, majd ellát.
-
Ne! Nem kell. Nem tettem meg azt, amit kért, én voltam a
hibás. Ne bántsd!
-
Mi! Még Te véded, azért, mert így ellátott, tudod,
hogy nézel ki? Elmondhatom, hogy szörnyen, nem vagy szép látvány, most.
-
Kérlek,
maradj mellettem, szükségem van rád! Kérlek?
Vilma,
felkapcsolja a lámpát, hogy jobban megnézze barátnőjét. Lehúzza a redőnyt, mert
nem szeretné, ha belátnának a folyosóról.
-
Rendben,
nem megyek sehová, és nem hívok senkit, amíg el tudlak látni. Megsimogatta Kati
homlokát, és megpuszilta. Te, kis buta, hogy ez miért volt jó neked? Ezt, csak
Te tudod. No, mindegy, ez van. Megyek, és rendbe hozlak.
Vilma
felöltözött, ivott kávét, bevitt Katinak is, hogy frissebb legyen. Elkezdte ellátni a sebeit. Közben morgolódód.
Szét
fogom verni Zsófi fejét, a biztos. Meg
fogja tudni, hogy milyen egy erős női kéz, amit kap majd tőlem, azt nem teszi
ki az ablakba. Közben nézte Katit, és mosolygott rá.
Ne
félj, megvédlek.
-
Különben,
mit kért Tőled?
-
Nem
ástam fel a kertjét, este.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése