Ugrás a fő tartalomra

Őszi tájkép.



Történetem a fákról szólnak. Fa, amely nekünk, az Embereknek életet ad. Gondoljunk csak bele ebbe a szóba, hogy életet.
Most feltehetnénk azt a kérdést, hogy miért, hisz nem csinál semmit?
Milyen jó, mikor belefekszünk az ágyunkba, vagy finom falatok illatoznak az asztalon, vagy nyári melegben milyen jó a fa árnyéka alá bújni. Még sorolhatnám a pozitív tulajdonságait.

Őszi tájkép.
Kellemes séta az erdőben.
Fa lombjainak susogó zenéje.
Levelek cikázó esése, földre érése.
Sok megszárad levél a talajon.
Kusza ágak sűrűjében sétálunk Mi ketten,
s élvezzük a zenét a csendben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.